25 éves az Óbudai Népzenei Iskola
Idén ünnepli önálló működésének negyedszázados évfordulóját az országban egyedülálló népzenei énekes és hangszeres képzés nyújtó intézmény, melynek története azonban már négy évtizedre nyúlik vissza.
Az Óbudai Népzenei Iskola a magyarországi népzenetanítás legrégebben működő műhelye. Bár a zeneiskola önálló intézményként 2016-ban ünnepli 25 éves évfordulóját, 40 esztendeje lesz annak, hogy a III. kerületben – az országban elsőként – elindult a magyar népzene intézményes, zeneiskolai tanítása, Béres János furulyaművésznek, zenetanárnak köszönhetően. Az iskolának jelenleg körülbelül 200 növendéke van, akik szinte valamennyi magyar népi hangszert tanulhatják a népi ének, a népi játékok, és a népszokások mellett.
Nagy változást hozott az 1991-es esztendő, melyben – az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatnak köszönhetően – a már korábban önálló elhelyezést nyert iskola önállóságot kapott. Ezzel a lépéssel Óbuda talán Európában is egyedülállóan, állami népzenei iskolát hozott létre. Az iskola igazgatója 1991 szeptemberétől a tavaly ősszel elhunyt, Kossuth-díjas Kobzos Kiss Tamás volt.
A Magyarság Házában tartott ünnepségen dr. Kövér László az Országgyűlés elnöke kiemelte: „Szavakba öntött anyanyelvünk mellett létezik egy hangokba és dallamokba zárt anyanyelvünk is, amely ősi és ösztönös, magunkban hordozzuk, ezért a külvilág által sokszor csorbítható, elnyomható, de soha el nem pusztítható. Az Óbudai Népzenei Iskola e zenei anyanyelvünknek nagyszerű otthona, ahol évtizedek óta gyerekek ezrei sajátítják el ezt a csodálatos nyelvet.”
Bús Balázs polgármester az ünnepségen az Iskola és a városrész kapcsolatáról beszélt. „Óbuda-Békásmegyer lakóiként természetes, hogy büszkék vagyunk arra, hogy az Óbudai Népzenei Iskola a kerületben működik, hisz rajtuk keresztül kapcsolódhatunk mi is a népzene és a népi kultúra köré fonódó magyarok széles közösségébe. Bátran állíthatom, hogy az évek során városrészünk egyik védjegyévé vált a népzene itteni kimagasló színvonalú oktatása, melynek magvait a Kossuth-díjas Béres János ültette el. Miután többen is nyomdokaiba léptek, kerületünkben mély gyökereket eresztett, s azt kell, mondjam, mára a népzenei művészet megkerülhetetlen képzési központja lett.” – mondta a polgármester. „Óbudai Népzenei Iskola már eddig is sokat tett közös kincsünk a népzene és népdalok megismertetéséért, de mi magunk is támogatjuk e célt. Nem véletlen, hogy néhány éve a legkisebbek körében útjára indítottuk az „Élő népzene a bölcsődében” szolgáltatásunkat, melynek keretében a gyerekek mozgással kísérve népi mondókákat, népdalokat tanulhatnak, táncolhatnak, hangszerekkel ismerkedhetnek. Kobzos Kiss Tamással utolsó találkozásunk alkalmával is arról beszéltünk, hogyan lehetne e kezdeményezést az óvodákra is kiterjeszteni.”
„Természetes igényből fakad, hogy egy intézménynek is megvannak a maga ünnepei. Különösen egy olyan helynek, mint az Óbudai Népzenei Iskola, melyben kezdetektől szoros, családias együttműködés jött létre kollégák, növendékek és szülök közt” – mondja Szerényi Béla, az iskola megbízott igazgatója, aki hozzátette: „Tudjuk, hogy a közösségépítés minden iskolában alapfeladat, de nálunk ez különösen fontos, hiszen zenei anyanyelvünk és a hozzátartozó kultúra nehezen adható át családi kötelék nélkül.”
Az Óbudai Népzenei Iskolában a tanítás módszere a személyes átadáson (a tanárok maguk is a népzene avatott előadói) és eredeti felvételek hallgatásán – elemzésén alapul, megvalósítva Bartók intelmeit: “a parasztzene után vágyódó zenésznek nem szabad azt halott gyűjteményekben múzeumi tárgyként megismernie. A dallam lejegyzésekor éppen az semmisül meg, ami a parasztzenét élményszerűvé teszi a zenész számára”. Ily módon sikerülhet az, amire a korábbi időkben talán nem is gondoltak: a hangszeres és énekelt magyar népzene az új, városi közegben megtalálja helyét, egyén- és közösségformáló szerepet tölt be.
