A hit, a mások segítése és alkalmazkodás
A 100 esztendős Gizi néni életfilozófiáját édesapja hagyta rá örökségül.
Bús Balázs polgármester képviseletében Kelemen Viktória alpolgármester köszöntötte 100. születésnapja alkalmából békásmegyeri otthonában Csap Leventénét, Gizi nénit.
Gizi néni egyetlen gyermekeként 1917. április 14-én Karcagon látta meg a napvilágot. Hadbíró édesapjával, tanítónő édesanyjával 1919-ig Kolozsváron éltek, majd visszaköltöztek Karcagra, ahol a családfő ügyvédként kezdett dolgozni. Gizi néni az elemi iskolát is itt végezte, a kereskedelmi szakiskolába Ceglédre járt. 1942-ben gyermekgondozói tanfolyamra íratták be Budapesten az Árpád Kórházba.
Első munkahelye a karcagi posta volt, ahol másodosztályú segédtisztként dolgozott. A II. világháború ideje alatt 1944-ben az alföldi várost kiürítették – Budapestre került a Fő utcai Postahivatalba –, az ostromot a fővárosban élte át. Egy évvel később került vissza szülővárosába. A háború befejezése után a Magyar Posta tényleges szolgálatából elbocsátották, mert a Karcagon áthaladó, mozgó vonatból a kényszermunkára elhurcoltak titkos üzeneteit összeszedte és továbbította a címekre. Ez a bátor tett sok családnak segített abban, hogy a régen látott szeretteiről hírt kapjon és életben tartotta a reményt a hazatérésre. Az önzetlen segítség köszöneteként számtalan levelet kapott a hálás hozzátartozóktól.
1948-ban férjhez ment Csap Leventéhez, aki hadirokkant volt, két kisgyermekkel. A hároméves Csongort és az ötéves Leventét ezután együtt nevelték. Közös gyermekeik is születettek, 1951-ben Attila, 1954-ben Árpád. Kisebbik fiuk sokat betegeskedett, 5 éves koráig kórházban volt, Gizi néni ápolta.
1946-1949 között irodai könyvelőként dolgozott a debreceni Dohánygyárban, 1950-ben Bánfalvára sodorta őket az élet, itt férje az erdőgazdaságnál dolgozott, ahonnan 4 év múlva visszaköltöztek Karcagra az édesanyjához. Gizi néni ezután – a megélhetést biztosítva – takarítói munkákat vállalt, de bűvész mellett színpadi asszisztensként is megállta a helyét.
1961-ben a válásuk után ismét Pestre költözött és a Fővárosi Faipari Vállalathoz került, ahol egy darabig fizikai munkát végzett. Itt mikor megtudták, hogy leánykorában postáskisasszony volt, telefonközpont-kezelőnek léptették elő. A Vállalattól ment nyugdíjba, de nyugdíjasként is visszajárt régi kollégáihoz. 1980-tól a Csobánka téren megnyílt gyermek szakrendelő kartonozójában asszisztensként dolgozott még egészen 1994-ig. Édesanyját éveken át, szeretettel ápolta, aki 103 éves korában hunyt el.
Nevelt fiai ágán 5 unokája és 5 dédunokája van. Attila fia előadóművészként, artistaként a világot járja. Kisebbik fiával (nyugdíjas) és menyével él békásmegyeri panellakásukban.
Egész életében fontosnak tartotta édesapja – akit a szegények ügyvédjének is neveztek – tanító szavait: „Mindig segíts embertársaidon és tanulj meg alkalmazkodni, hogy bárhol meg tudd állni a helyed.”
Mai napig sokat olvas, főz, vezeti a háztartást, gyönyörű kézimunkái az Idősek Művészeti Fesztiválján mindig elismerésben részesülnek. 80 évesen is járt még kirándulni, túrákat vezetett. A Karcagi Öreg Diákok Baráti körének lelkes tagja volt, a budapesti találkozókra az utóbbi 3 évben már sajnos nem tudott elmenni.
Gizi néni ma is életvidám, a Bibliát napi rendszerességgel forgatja. Hitét és jókedvét nem hagyta el, talán ez is hozzásegítette ahhoz, hogy idén a 100. születésnapját ünnepli.
