A II. világháború Óbudai áldozataira emlékeztek
Az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata és az EMIH Óbudai zsinagóga közös szervezésében megemlékezést tartottak a holokauszt közel 3000 óbudai áldozatának emlékére az Óbudai zsinagóga előtti téren.
A megemlékezésen részt vett többek közt Varga Mihály pénzügyminiszter, a kerület országgyűlési képviselője, Bús Balázs Óbuda-Békásmegyer polgármestere, valamint Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija. Az eseményen az EMIH óbudai Maimonidész Gimnáziumának 9. osztályos tanulója, Vadászi Nikolett Az alázatról című saját versét szavalta el az áldozatok emlékére. A rendezvényen ott volt számos önkormányzati képviselő, kerületi intézményvezető és a Polgármateri Hivatal több munkatársa is.
Az óbudai zsidóság története egybefonódik Óbuda török kor utáni történetével. A 18. század utolsó harmadára a korabeli Magyarország egyik legnépesebb és gazdasági értelemben legerősebb zsidó közössége jött létre Óbudán. 1944 márciusára a közösség 3600 főt számlált. A II. világháború és a holokauszt azonban az itteni közösséget is elérte. A magyar csendőrség az óbudai Téglagyár területén létrehozott gyűjtőtáborból mintegy 3000 magyar zsidót kényszerített a munka- és haláltáborokba irányuló menetekbe.
Köves Slomó vezető rabbi megemlékező beszédében kiemelte, hogy a zsidó identitás pozitív megélése segíti a közösséget az emlékezésben. Mind az identitás, mind az emlékezés akkor élhető át igazán, ha cselekvéssel párosul, ezért nem szabad elfelejteni, hogy az emlékezést mindig cselekvő aktivitássá tegyük. Ennek szép példája a megemlékezésnek helyszínt adó Óbudai zsinagóga is.
A mai zsinagóga elődje 1769-ben épült, a ma is működő zsinagógát 1820-ban avatták fel. A II. világháborút követően többször váltott funkciót, menedékháznak, múzeumnak TV stúdiónak is használták. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség példátlan közösségi összefogással, magánadományokból felújította és 2010. szeptember 5-én, a zsidó naptár szerint 5770 újévének előestéjén újra felavatták a zsinagógát, és ismételten megkezdődhetett a rendszeres közösségi és hitélet Óbudán.
