A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztek
A Katinyi emlékparkban tartottak koszorúzással egybekötött megemlékezést a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából.
Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává. 1947-ben, ezen a napon tartóztatták le a szovjet hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a kommunistákkal szembeni kiállása miatt A letartóztatás után a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. Az FKGP elnökével való leszámolás volt az első lépés azon az úton, amelynek során a kommunista párt módszeresen kiiktatta az diktatúra kiépítése ellen fellepőket.
A kutatók körülbelül 100 millióra teszik a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót. A kommunista önkény áldozatai közé tartoznak a börtönbe zártak, a megbélyegzettek, és akiket csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek.
„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a XX. század bűneit, és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg.”– kezdte ünnepi beszédét Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a II. és III. kerület országgyűlési képviselője.
Szavainak igazsága, időszerűsége és üzenete nem kérdőjelezhető meg ma sem. Azzal, hogy nem engedjük feledni a kommunizmus áldozatait, nemcsak nemet mondunk erre az embertelen rendszerre, hanem kiállunk az ártatlan áldozatok mellett. A megemlékezéssel erkölcsi elégtételt adunk számukra, tudva, hogy ezzel teszünk azért is, hogy ez az ideológia soha többet ne nyerhessen teret hazánkban.- folytatta a kerület országgyűlési képviselője.
Magyarország 2010 óta új útra lépett. – szögezte le a miniszter. A stabil gazdaságra alapozva, a keresztény és nemzeti hagyományai szerint élő büszke ország lett. Mert Magyarország ma már egy egészen másik történetet ír, mint 2010-ben, amikor átvettük a kormányzást. Ez a történet a fiatalok boldogulásáról, az idősebbek megbecsüléséről, a családok megerősítéséről, a munkavállalók segítéséről és gazdaságunk sikereiről szól. Mert volt bátorságunk annak idején – 2010-ben – új fejezeteket nyitni, amikor azt mondtuk, hogy minden tekintetben a magyar emberek érdeke az első.
Varga Mihály beszéde végén kiemelte, “méltó módon emlékezni azok a közösségek tudnak, amelyek tagjai hittel, munkával, tisztelettel és az összetartozás mély érzésével élnek. Értékeik szerint építik a mát és értékeik szerint formálják a jövőt. Hisznek, bíznak és cselekednek.”
A megemlékező szavak után Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész szavalta el Lénárd Ödönnek, a kommunista hatalommal való szembenállása miatt három koncepciós perben is elítélt piarista szerzetesnek a költeményét. Az előadást követően elsőként a miniszter helyezte el az emlékezés koszorúját, majd Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata nevében Bús Balázs polgármester rótta le kegyeletét. Ezt követően Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke, a FIDESZ országgyűlési képviselőjelöltje, dr. Kiss László országgyűlési képviselő (MSZP), majd a helyi pártok, szervezetek képviselői és a résztvevő óbudai polgárok is koszorúkkal, virágokkal tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.
