A kultúra őszi színei az Anzikszból

Ragyogó és figyelemfelkeltő címlappal jelentkezett a méltán népszerű, kerületi kulturális magazin őszi száma. Hegedűs Endre festőművész képe látható a borítón, egy óbudai épületbelső sárgán virító oszlopaival. A választás nem véletlen, a mostani számban ugyanis interjú olvasható a festővel, aki őszintén vall képeiről és életének különös fordulatairól.

Elemelkedett Társaskör

Az Anziksz ezúttal az Óbudai Társaskör működésének elmúlt 30 évét és épületének 200 éves évfordulóját ünnepli, aminek érdekében hajlandó volt eltérni bizonyos fokig megszokott szerkezetétől is. Ennek következtében most ketten – a ház történetét meghatározó vezetők – írják a lapindító jegyzetet, és párhuzamosan válaszolnak a lapvégi állandó kérdéssorra is. Merényi Judit a hőskorról mesél, arról az időszakról, amikor programjaikkal túlléptek a Pacsirtamező utcán, és nem csupán a főváros, hanem az ország egyik meghatározó kulturális helyévé, igazi zenei műhellyé váltak. Azokról a Társaskörben otthonra lelt zenekarokról szól, amelyek „elemelték” őket a szokványos művelődési házi keretekből, összekapcsolták őket az egész ország zenei életével. Harsányi Mária pedig a belső értékekről ír, azokról, amelyek a 130 éves kávéházi és a 62 éves művelődési házi működés évtizedei alatt kristályosodtak ki. Ennek megőrzéséről és azokról, akik tudásukkal, szellemiségükkel az elmúlt tíz évben is gazdagították a Társaskört.

A méltó megemlékezéshez a ház történetét elemző további két írás is hozzájárul. Az egyik az Óbudai Társaskör múltját bemutató könyv ismertetése, míg a másik e kötet egyik szerzőjének, Zeke Gyulának az írása egy frissen megtalált forrásról, amely a Társaskör épülete egy részének egykori átadásáról, létrejöttének körülményeiről szól.

Festői élet

Ismét felidézi Kobzos Kiss Tamás alakját és munkásságát az Anziksz a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon 2018. július 12-én elhangzottak alapján, amikor Csörsz Rumen István emlékezett meg kollégájáról, mesteréről. Ennek párjaként interjú készült egy másik baráttal, a Provence-ból jött Miquèu Montanaróval, aki csaknem ötven éve járt először Magyarországon, s akit sajátos zenei kapcsolat vezetett hozzánk, és családot is itt alapított.

Életéről és képeiről vall Hegedűs Endre festőművész, akinek nemcsak a borítón látható egyik festménye, hanem a szerkesztői szokásoknak megfelelően bent is nagy számban díszítik a magazint bámulatos színességükkel, látványukkal. A vele készített beszélgetésből megtudhatunk néhány apró, de fontos részletet a művek keletkezésének hátteréről is. Egy másik képzőművészethez kapcsolódó beszélgetés során Grüner György segítségével betekinthetünk a műgyűjtés filozófiájába is.

Mesés irodalom

Féja Endre ezúttal is talált nekünk egy irodalmi művet, amelyet érdemes közelebbről is megvizsgálnunk, Zeke Gyulának pedig a Római-parti fűzfa törzsén talált sárga gombán akadt meg a szeme. Mindkettejüket érdemes fürkésző kutatásaikban követnünk. Gyimesi László két írással jelentkezik, melyek egyike újabb epizód Egy soha el nem készülő regényéből, míg a másik egy, az I. világháború végének 100. évfordulójára felidézett családtörténet Történelem töröksípra címmel.

Az őszi Anziksz egyik legérdekesebb darabja a Bartis Attilával készített beszélgetés, amelyben az író eddigi legnagyobb lélegzetű regényéről, A vége című művéről, keletkezésének viszontagságos munkafolyamatáról, valamint fotográfiáiról, az itthoni és külhoni otthon különbözőségeiről beszél.

Mint az előző lapszámban, van most is meseírója az Anziksznak, aki ezúttal nemcsak pályája indulásáról, annak nehézségeiről, a meseírás és olvasás segítő erejéről szól, hanem konkrét mesét is ír a lapnak. Egy kallódó, elhagyott, de most végre megtalált nyugágy életútját írja meg, annak a tárgynak a sorsát, amely történetesen az immár több mint három éves Anziksz első címlapján szerepelt.

Távoli és közelmúlt

Részben még irodalmi jellegű, de mégis inkább kultúrtörténeti munkának nevezhető Csontó Sándor Margitsziget múltját bemutató tanulmánya, amely egyúttal irodalmi alakok lakhelyeit tárgyaló új sorozat indító darabja is, Arany Jánossal kezdve a sort. Hunyadi Mátyás és Óbuda címmel egykori uralkodónk királlyá választásának 560. és születésének 575. évfordulója alkalmából emlékezik meg Horváth Péter, míg az 1973-as nagy aquincumi betörés történetét eleveníti fel Lassányi Gábor. Az Önkiszolgálók, grillbárok, étkezdék múltjával foglalkozó tanulmányból pedig ízelítőt kaphatunk a szocializmusnak nevezett korszak gyorsétkeztetéséből.

„Liszt Ferenc nélkül nem lenne jazzmuzsika” – tudhatjuk meg a Simon Géza Gábor jazztörténésszel folytatott beszélgetésből, míg egy másik zenei tárgyú interjú Nyakas Lacit, Óbuda dalkrónikását szólaltatja meg, felidézve azóta talán feledésbe is merült kerületi vendéglőket és egykori vendégeiket. Az ősi kovácsmesterséget, az abból született művészetet és néhány neves képviselőjét, óbudai mesterét eleveníti fel Szántó András írása.

Buenos Aires, Pilis, Erdély és a Duna mentén

A sakk rovatban Kemény Vagyim nemzetközi nagymester, a Pro Urbe Budapest és a Pro Óbuda díj kitüntetettjét, Csom István olimpiai bajnokot szólaltatja meg, aki többek között az 1978-as olimpiai győzelem körülményeiről mesél, miközben néhány jelentősebb sakkjátszmát is megmutat. Hajlik Gábor bridzs-sorozatában most az ütésszerzés leghatékonyabb módjáról, a kis adukkal történő ütésszerzéssel, az ellenfél magas lapjainak ellopásáról ír, ami néha alapos előkészületeket és tervezést igényel.

Mindezen túl az Anziksz az Óbudától alig több mint húsz kilométerre fekvő Pilisszentkeresztre és szűkebb környezetébe visz el túrázni minket, valamint bemutatja a Gázgyár utánpótlás focicsapatainak útját a III. székely-magyar utánpótlás labdarúgó tornán. Ha pedig Gázgyár, akkor beszámolót olvashatunk egy ottani, Duna-parti eseményről, az idén júliusban immár harmadszor megrendezett óbudai horgászversenyről. És hogy kicsit északabbra is kikössünk, de maradjunk a Duna mentén, megismerkedhetünk a Luppa hajósával, egy partra vetett révésszel, akinek jórészt az Ebihalat is köszönhetjük.

A hátsó borítón most is térképrészlet látható: ezúttal 1884-ből, az akkori Margitszigetről, amikor még Óbudához tartozott közigazgatásilag.

Bodzay Zoltán

Itt találja a kulturális magazint: https://obudaianziksz.hu/anziksz-lelohelyek/