“A rendszer alapvetően az áldozatok kifárasztására játszik” – A hazai ellátórendszerről és áldozatvédelemről beszélgettünk

A párkapcsolati erőszak és a hazai ellátórendszer címmel meghirdetett eseményen az ÁSZER elnöke, a Szociális Főosztály vezetője, Károly Katalin köszöntötte a résztvevőket, majd Turgonyi Dániel alpolgármester tartott megnyitóbeszédet.

Az önkormányzat új áldozatsegítő programjának vezetőjeként mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a párkapcsolati erőszak nem magánügy. Hogy ez mennyire nem magától értetődő, arra néhány hazai, bántalmazással kapcsolatos statisztikai adatot ismertetett az alpolgármester. A családon belüli és a párkapcsolati erőszakot övező tabuk és a kollektív félrenézés mind-mind építőkövei a hazai áldozathibáztató rendszernek, ahol a bántalmazást elszenvedők sok esetben magukra maradnak, vagy roppant erőfeszítések és veszteségek árán tudnak csak érvényt szerezni a jogaiknak (a biztonságos körülmények megteremtésének nehézségeiről nem is szólva).

Turgonyi Dániel hangsúlyozta: kötelességünk tenni azért, hogy egy együttműködőbb, összehangoltabb, az áldozatok speciális szükségleteit figyelembe vevő rendszert építsünk, mindenekelőtt azonban azon kell dolgoznunk, hogy a témáról való párbeszédet megbénító elhallgatást az őszinteség váltsa fel. Az új program keretében szakmai képzéseket szervez az önkormányzat, emellett tájékoztató kiadványokkal, kulturális eseményekkel, figyelemfelhívó akciókkal is készülnek a következő hónapokban.

Elsőként dr. Solt Ágnes kriminológus, kutató, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa tartott előadást A családon belüli, elsősorban párkapcsolati erőszak és a rendszer válaszai címmel. A szakember a párkapcsolati erőszak és a gyermekbántalmazás területén végzett hazai kutatásait összegezve beszélt arról, hogy a szociális ellátórendszer és a gyermekvédelem jellemzően nem hatékony, nagyszámú traumatizált, bántalmazott áldozat válik felnőttként maga is elkövetővé. Itt kiemelte egyebek mellett, hogy a bántalmazásnak nagyobbrészt a nők és a gyerekek vannak kitéve, ám számos esetben a bántalmazott anyát ítélik el, amiért nem nyújtott megfelelő védelmet a gyerekének, vagy a korábbi bántalmazó kapcsolatából született kamasz gyerekeivel egyedülálló szülőként sokszor tehetetlen.

Számos tipikus esetet említett, amely a különköltözést követően a kapcsolattartásból fakadó konfliktusok mentén eszkalálódik. Az áldozatok legtöbbször azt érzik, hogy magukra hagyja és hibáztatja is őket a rendszer, Solt Ágnes kiemelte ugyanakkor, hogy néhány területen kifejezett előrelépés tapasztalható: a kapcsolati erőszak jellemzően ilyen. Egyre jobban reagálnak a hatóságok, és a hiányosságok ellenére is nagyon biztatóak az irányok, mondta.

Beszélt arról is, hogy minél magasabb a bántalmazó státusza, annál valószínűbb, hogy a bántalmazás rejtve marad, vagy el lesz tussolva. A jobb érdekérvényesítő képességgel és jó kapcsolatokkal rendelkező, meggyőző, jól szituált, magasan képzett elkövetők ügyei a büntetőeljárásig sokszor el sem jutnak, nekik a fizikai és a lelki bántalmazásra amúgy is nagyon „rafinált” módszereik vannak. A szakember kitért arra is, hogy a megelőző távoltartás során is veszélynek vannak kitéve a bántalmazottak, hangsúlyozta továbbá, mennyire fájdalmas tapasztalataik vannak az érintetteknek egy-egy eljárás során. Úgy fogalmazott, az áldozatok és a sértettek érzelmi biztonságára, védelmére egyszerűen nem figyelünk itthon, és hiába az a benyomásunk, hogy a témáról egyre több szó esik, továbbra is inkább a szemérmes elfordulást választjuk.

Ennek okai véleménye szerint részben abban keresendők, hogy a családot tartjuk a legmeghittebb társadalmi szövetségnek, mintha képtelenek lennénk elfogadni, hogy ez az intim egység is működésképtelenné, az ellenségünkké válhat, az pedig, aki ezt a gyönyörű szövetséget el akarja hagyni, áruló. Ezért nem szeretünk hinni az áldozatoknak, és nem szívesen nézünk szembe az általuk elszenvedett borzalmakkal.

Boglacsik Tímea emberkereskedelem- és kapcsolatierőszak-szakértő A kapcsolati erőszak áldozatait segítő magyar ellátórendszer működése címmel tartott előadásában a felelősségekről és kompetenciákról beszélt, hangsúlyozta, hogy számos területen figyelhetünk meg pozitív tendenciákat a hazai áldozatvédelemben.

Ismertette az OKIT (Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat) és az áldozatsegítő vonal legfontosabb célkitűzéseit és feladatait, kiemelte, hogy az éjjel-nappal hívható számon az érintettek nemcsak érzelmi támogatást kapnak, de tájékoztatást is a jogaikról, emellett afféle hídszerepet is betölt a szolgáltatás, mondta, hiszen szoros az együttműködés a szolgálatokkal és a szervezetekkel, amelyekhez a bántalmazottak fordulhatnak. Beszélt a hazai áldozatvédelmi központok és az országos kríziskezelő hálózat működéséről, utóbbit kifejezetten a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem áldozatai számára hozták létre, ahogyan a krízisambulanciák is elsősorban velük foglalkoznak. Ezeket, mondta Boglacsik Tímea, alapvetően akkor kell keresni, amikor a problémák még nem eszkalálódnak annyira, hogy menekülésre/menekítésre kerüljön sor, ezekben az esetekben teammunkában segítenek szakemberek az érintetteknek.

Előadásában a Kapcsolj egyből applikációt ismertette még röviden, amely nemcsak egy-egy helyzet felismerésében és azonosításában segíthet, de megoldási javaslatokat is kínál, segítségkérési lehetőségekkel is segít, és a szolgáltatásválasztást is megkönnyíti. Végül a civil szervezetek pótolhatatlan munkájára és más hasznos alkalmazások fontosságára (pl. BrightSky) hívta fel a figyelmet.

Az ülést Renner Erika nagy hatású előadása zárta, aki tapasztalati szakértőként, Óbuda-Békásmegyer Áldozatsegítő Programjának szakmai tanácsadójaként vett részt az eseményen, és akinek nemrég megjelent Lúg című könyvében bárki elolvashatja, min ment keresztül az elmúlt tíz évben. Ez a történet azonban nemcsak az ő története, hanem kijózanító látlelet is a hazai rendszerről, amely bántalmazottak tízezreit hagyja magára.

Renner Erika a saját, bő tízéves procedúrájának rövid összefoglalásával – amely egészen döbbenetes, megrázó epizódokban bővelkedik – mutatta be, mit jelent pontosan ma Magyarországon az intézményi abúzus, és hogyan vonszolja végig a rendszer az áldozatokat egy-egy eljárás során. Hogyan hurcolják meg és vegzálják őket, hogyan teszik őket felelőssé a helyzetükért, és hogyan fordulnak el tőlük, amikor a bántalmazójuk magas beosztású, befolyásos férfi. Dr. Solt Ágneshez hasonlóan ő is kiemelte: az igazságszolgáltatás lebénul, egyszerűen nincs felkészülve a magas rangú, magasan képzett bántalmazókra, ezt kompenzálandó szürreális párbeszédek sokaságával igyekeznek az áldozat felelősségéről, szerepéről, „rosszéletűségéről” meggyőződni az eljárások során.

„Az áldozatoknak nem hobbijuk a nyilvánossághoz fordulni”, mondta, nemcsak roppant megterhelő, de nagyon megalázó és kockázatos is. A rendszer alapvetően az áldozatok kifárasztására játszik, foglalta össze, amíg az anyagi erőforrásaik és a tűrőképességük határaihoz nem érnek.

Kiemelte, hogy a csoportterápia mennyit segít a gyógyulás folyamatában. Ám hiába ér véget egy-egy procedúra, újabbak és újabbak kezdődnek, elképesztő anyagi és pszichés terhet róva az érintettekre. Hangsúlyozta, hogy nagyon alapvető változásokra lenne szükség, és hogy az önkormányzat programjában való részvétellel és minden tapasztalatával ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy más áldozatoknak a jövőben ne kelljen ennyi megpróbáltatáson keresztülmennie.

Károly Katalin

Turgonyi Dániel

dr. Solt Ágnes

Boglacsik Tímea

Renner Erika