A tárogató, a zenekar, meg a banda

Tárogató néven két különböző magyar vonatkozású nádnyelves fúvós hangszer ismeretes. A 17-18. században a töröksípot hívták így, majd a 19. század végétől egy új, egynyelvű nádsíppal működő, kónikus furatú hangszer neve lett.

2014-ben a „tárogató népzenei hangszert” Hungarikummá minősítette a Hungarikum Bizottság.

Kiss Gy. László a Zeneakadémia elvégzése után a Magyar Állami Operaház zenekarának, valamint a Budapesti Fesztiválzenekarnak volt művésze. Jelenleg a tárogató népszerűsítése a fő tevékenysége. Klasszikus és kortárs zenei tapasztalata jó lehetőséget teremt a tárogató arculatának bővítésére, a klasszikus hangszerek közé emelésére. Komoly repertoár született az ő inspirációi, koncertjei, lemezei hatására. Szóló, kamaradarabok, versenyművek kerültek bemutatásra, illetve hangfelvételre. Mellette régóta játszik saját maga által összeállított dunántúli és erdélyi muzsikákat kiváló népzenészek közreműködésével. Két ízben kapott Artisjus-díjat, 2005-ben Liszt-díjjal tüntették.

Kiss Gy. László az operaházi évei, valamint kortárs zenei munkái mellett nem gondolta, hogy kapcsolatba kerül a tárogatóval. Sokáig csak hangjának varázsa, és az énekléshez hasonlatos játékmódjának az öröme határozta meg a zenék kiválasztását. Népdalok, hallgatók, kuruc dalok körében telt az első időszak. Aztán az első szóló, duó, trió kompozíciók után megszülettek a tárogatóra és vonósnégyesre írott kvintettek, majd a versenyművek zenekarral feltették a koronát a tárogató repertoárjára. Novemberi hangversenyükön elhangzott két kvintett és trió komoly közönségsikere meglepette a művészt. A most felhangzó három zenekaros kompozícióban megcsodálhatjuk ennek a hangszíngazdag instrumentumnak az éneklő arcát, táncos karaktereit, virtuóz képességét.

Háromrészes sorozat utolsó félidejét hagyományosan a bandával való örömzenélés jegyében állították össze. Legkedvesebb muzsikáikkal búcsúznak egy maradandó élményt nyújtó este, és egy újabb találkozás reményében.