Az Óbudai Anzikszban jelentek meg Tandori Dezső utolsó versei
Február 13-án elhunyt Tandori Dezső, a kortárs magyar irodalom emblematikus alakja, Kossuth-díjas író, költő, műfordító. Decemberben ünnepelte 80. születésnapját, ennek alkalmából jelentek meg versei és egy interjú a III. kerület kulturális magazinjában.
Tavaly ősszel felkértem Tandori Dezsőt, hogy adjon az Óbudai Anziksz számára novellát, amit úgy utasított el, hogy „nem írok rossz novellát, mert nem írok novellát már”. Viszont megemlítette a születésnapjára készülő kötetét, mely kapcsán sokat beszéltünk telefonon, mindig ő hívott, én nem tudtam a telefonszámát. A beszélgetések során diktálta le lapunknak szánt verseit és gondolatait, illetve postán küldte az Anziksznak szánt rajzokat és szövegeket. Ezek egy része jelent meg a lapban a Nincs beszédülés című 80. születésnapjára megjelent kötetét ajánló cikkhez kapcsolódva. Az elkészült Óbudai Anzikszot még kézbe vehette, örült neki, azt mondta, olyan, mintha a könyve kiegészítése lenne. Ez február 4-én történt, akkor beszéltünk utoljára.
Születésnapja után két nappal hívott és diktálta le: „Az utolsó számjegy után: nyolcvanel éves vagyok.” Visszakérdeztem és pontosított: „nem nyolcvanegy, nyolcvanel – egybeírva – éves vagyok. Vagyis nem leszek már nyolcvanegy? érted!”, és nevetett. Ez csak a játék, mondtam, megint nevetett, és elköszönt.
A. Horváth András
Tandori Dezső utolsó verseit az Óbudai Anziksz 2018/2019. téli lapszámában olvashatják, emellett a honlapon megjelent A. Horváth András írása is, amelyben egy korábbi beszélgetésükre emlékezve búcsúzik az írótól.
