Élő történelem a Szentendrei úton

Az Aquincumi Múzeum

A múzeum Budapest római kori régészeti, történeti emlékeinek legnagyobb gyűjtőhelye. Kuzsinszky Bálint, a helyi ásatások vezetője szervezőmunkájának köszönhetően nyílhatott meg 1894­ben. A múzeumot az egykori aquincumi polgárváros területének egy részén, főként az ottani ásatások eredményeire alapozva alakították ki. A helyben kiásott és a fővárosban máshol, főként Óbudán fellelt római kori emlékek egy töredéke a romkertben és a múzeum épületeiben tekinthető meg. Az újkorban először 1778-­ban bukkantak római kori leletekre a mai Flórián téren, amelyek már tudományos érdeklődést váltottak ki. Egy óbudai szőlősgazda -­ veremásás közben -­ római padlófűtés maradványaira talált, amiket Schönvisner István azonosított Aquincum városával.

Feltárások

Az 1820­-as években az óbudai közigazgatás elöljárója „kutatást” végeztetett a Papföldnek nevezett határrészen, a múzeum jelenlegi területén, feltárva, majd visszatemetve a nagy közfürdő romjait. 1878­-ban Budapest Főváros tanácsa határozatot hozott az Óbudán még felszínen látható romok védelmében. 1880­-ban megkezdődtek a tudományos feltárások. 1881-­re feltárták a polgárvárosi amfiteátrum teljes felületét. 1885-­ben az Országos Kiállításon az aquincumi ásatások leleteit is bemutatták. 1888-­ban Kuzsinszky Bálint is bekapcsolódott a feltáró munkálatokba, később átvette azok irányítását. 1889-­ben nyílt meg az első aquincumi kiállítás, a Krempl-malomban. 1894. május 10­-én az Aquincumi Múzeum kiállító épülete megnyitja kapuit a nagyközönség előtt. A millennium idején a múzeumépületet két szárnnyal bővítették ki. 1902­re épült meg a múzeumépület mögötti kőtár. 1921-­ben Nagy Lajos is bekapcsolódott a munkálatokba. Ő tárta fel 1931-­ben a polgárváros tűzoltólaktanyáját, itt találta meg az aquincumi víziorgona maradványait is. 1938­-ban, Kuzsinszky Bálint halála után ő vette át a múzeum irányítását.

Bombázások és újjászületés

A második világháborúban az Óbudai Gázgyárat célzó bombázások során a múzeumépület és a romterületet is megsérült. A részben a Károlyi­-palotában tárolt leletanyag 40 százaléka megsemmisült. A háború utáni első kiállítás 1947-­ben nyílt meg ott, a megmaradt anyagból. Az állandó kiállítás Aquincumban, 1948 októberében nyílt meg újra. 1952­-ben feltárások kezdődtek a Hajógyári­-szigeten, a helytartói palota területén 1954-­ben nyílt meg a Táborvárosi Múzeum. Külföldi építészhallgatók közreműködésével, kutatások kezdődtek a polgárváros nyugati, addig feltáratlan területén, az 1960­as évek végén. 1967-­ben megnyílt a Hercules-­villa. 1973-­ra befejeződtek az Aquincumi Múzeum romkonzerválási munkálatai, 16 épületet sikerült rekonstruálni.

Folyamatos kutatómunka

Az 1970­-es, 80­-as, 90­-es években folyamatosan végeztek kisebb-­nagyobb kutató és rekonstrukciós munkálatokat. A rendszerváltozás utáni első nagyobb beruházás 2000. november 21­-én fejeződött be, amikor átadták az Aquincumi Múzeum bővítésének I. ütemét, az irodaépületet és raktárbázist, a múzeum ezzel egy ideiglenes, télen is működő kiállítóhellyel gazdagodott. 2007-­ben Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatala a területen lévő korábbi transzformátorházat az Aquincumi Múzeumhoz csatolta. Ebből alakult ki a múzeum új főépülete. 2011-­ben, Európai Uniós pályázati forrásból, valamint a Fővárosi Önkormányzat támogatásával valósult meg a Pannonia Provincia program, ennek részeként római, tematikus játszótér, kilátópont, egy római lakóház bejárható modellje, valamit egy virtuális játékokkal is ellátott kiállítást is kialakítottak. Tavaly pedig elkészült a római település mithras szentélyének védőépülete.

A romkert

A romkert az i. sz. 2­-3. századi Aquincum polgárvárosának mintegy negyedét mutatja be, köztük a városközpont legjellemzőbb középületeit és számos magánházat. A kőlapokkal burkolt utcák, az épületek alapfalai nyomán a látogató képet alkothat a római városépítészet jellegzetességeiről, az egykori római polgárváros szerkezetéről. Jól láthatók az i. sz. első évszázadaiban korszerűnek számító padlófűtés, a vízvezetékek, a csatornarendszer maradványai. Egy polgárház rekonstruált fürdője is megtekinthető. A polgárvárosnak eddig a harmada került felszínre.

A régi központi épület

A múzeum régi központi épületét, 1894. május 10­-én adták át rendeltetésének. A romkert közepén álló neoklasszicista stílusú épület Orczy Gyula tervei alapján készült, amelyet röviddel átadása után két oldalszárnnyal toldottak meg. Sokáig az állandó kiállítás helyszíne volt, a XXI. század elejére azonban elavult, alig 100 négyzetméteres területe egyre szűkösebbnek bizonyult, 2007 óta csak időszaki kiállításokat rendeznek benne.

Az új múzeumépület

Az új múzeumépületet 2007. szeptember 15­-én nyitották meg a Szentendrei út 135. szám alatt. Antik építményeket idéző oszlopos homlokzata a forgalmas útra néz, hátsó bejárata közvetlenül a romkerthez kapcsolódik. Az 1930­-as évek elején Györgyi Dénes és Román Ernő tervei alapján emelt épület eredetileg transzformátorállomás volt, ma már ipari műemlék. Az áramátalakító részleg néhány évtizeddel az átadás után megszűnt, helyén raktárakat, ügyfélszolgálati és hivatali irodákat rendeztek be, az áramelosztó azonban az alagsorban még jó ideig működött. 2005­ben az Elektromos Művektől került az épület a múzeum tulajdonába, a felújítás után 2008­-ban nyílt meg. Érdekesség, hogy 1931-­ben éppen ezen a telken, az alapozást kísérő régészeti feltárás során kerültek elő annak a víziorgonának alkatrészei, amelynek másolata a kiállításon látható.

A Festőház

2011 nyarára a múzeum római játszótérrel, egy rekonstruált római lakóházzal, városfal­modellel, virtuális élménytérrel és új parkolóval bővült. Az egykori római lakóépület rekonstrukcióját hiteles, eredeti helyén állították fel. Az ásatások során a ház helyiségeiből magas művészi színvonalat képviselő falfestmények, valamint festékmaradványokat tartalmazó tégelyek kerültek elő, innen kapta nevét a ház. Belsejét a korabeli funkciónak megfelelően rekonstruálták, így megtalálhatók benne az átjáró, a lakószoba, a háló, az átrium, a fogadó szoba, az étkező illetve a konyha­raktár is.