Fatelepítések az elmúlt hónapokban a harmadik kerületben – Részletes összefoglaló

Óbuda-Békásmegyer főkertésze, dr. Kerényi-Nagy Viktor számára fontos, hogy a kerületben élők tisztában legyenek azzal, hogy a városi faültetés nem olyan egyszerű, ahogy azt gondolnánk a hírekben hallható „millió darabos” „erdőtelepítések” alapján.

A városban csak a jogszabályban előírt módon és méretben lehet fákat telepíteni: azaz fa csak 1 m³ ültetőgödörbe telepíthető, ahol legalább 50% földcsere történik, a fának legalább 18–20 cm törzskörméretűnek és legalább 6 cm törzsátmérőjűnek kell lennie, gyökérnyaktól az első oldalágig a törzsnek 220 cm hosszúnak kell lennie. Az ezekkel a paraméterekkel rendelkező fák eredési esélye a legjobb.

2020. november 1. és 2021. április 15. között összesen 903 db fa és 48 db cserje került eltelepítésre az alábbi bontásban:

• Remetehegyi út: 203  –  100 db gömbakác, 103 db vérszilva
• Pusztakúti út és Mészkő utca: 49  –  4 db ámbrafa, 2 vérszilva, 43 db nagylevelű
• Bud Spencer park: 25  –  13 db európai hárs, 12 db kislevelű hárs
• Hatvany Lajos utca: 26  –  11 db Szent István-hárs, 5 db virágos kőris, 4 db kislevelű hárs, 3 db skarlátvörös galagonya, 3 db Krisztustövis
• Csobánka tér: 41  –  4 db kislevelű hárs, 4 db nagylevelű hárs, 5 db bordólevelű korai juhar, 4 db mezei juhar, 6 db magyar kőris, 5 db török mogyoró, 6 db csörgőfa, 4 db oszlopos galagonya, 3 db oszlopos egybibés galagonya
• Gyógyszergyár utca: 7  –  5 db nagylevelű hárs, 2 db korai juhar
• Pünkösdfürdő utca 48.:  2 db magas kőris
• Huszti út és Szőlőkert utca sarka: 10 db zselnicemeggy
• Táncsics Mihály utca – Ország út – Lukács utca által határolt zöldterületre és parkoló zöldszigeteire: összesen 267 db kis- és ezüst hárs
• Boldog Sándor István park: 21  –  1 db hússzínű gesztenye a parkoló felőli fasor hiányának pótlására, 7 db kislevelű hárs a parkoló felőli futókör mellé, 10 db kislevelű hárs a domb játszótér és gyalogos út felőli oldalába kerülne eltelepítésre, 3 db oszlopos korai juhar a parkoló felőli gyeprészre a 2 lámpaoszlop köré fasor pótlásképp
• Szindbád utca 2.: 6 db zselnicemeggy
• Őszike kutyafuttató: 5  –  2 db gömbkőris, 3 db oszlopos galagonya
• Bojtár és Kisbojtár utca sarkára: 4 db kislevelű hárs
• 152 db: Adam Mickiewicz parkba: 109  –  23 db magyar kőris, 6 db gyertyán, 6 db török mogyoró, 6 db hegyi juhar, 17 db zselnicemeggy, 3 db zselnicsemeggy, 48 db veresgyűrűsom, Kanóc utca: 4  –  3 db gyertyán, 1 db kislevelű hárs, Arató Emil tér: 24  –  4 db svéd berkenye, 20 db kislevelű hárs, Zsigmond tér: 18  –  8 db gyertyán, 10 db svéd berkenye, Sulyok utca (tér): 6 db svéd berkenye, Őrlő utca: 2  –  1 db svéd berkenye, 1 db török mogyoró, Városfal utca: 27  –  15 db magyar kőris, 11 db kislevelű hárs, 1 db törökmogyoró, Városfal kutyafuttató: 10 db török mogyoró,
• Hold utca 1. mellé: 3 db oszlopos galagonya
• Fő tér: 2 db madárberkenye
• 80 db: Szőlő utca 66–94.: 8 db kislevelű hárs, Serfőző utca: 42 –  36 db ezüst hárs, 6 db nagylevelű hárs, Flórián tér: 29  –  23 db korai juhar, 5 db platán, 2 db ezüsthárs.

Az eddig elültetett fák hozzáadott értéke közel 90 millió forint, ez egy eszmei érték (tehát nem bekerülési költség!), amivel gazdagodott a kerület.

Folyamatosan érkeznek a lakossági javaslatok a fapótlási helyszínekre, ezeket az önkormányzat nyilvántartásba veszi, helyszíni szemlén felmérik az alkalmasságukat fatelepítésre, és a telepítési ütemezést integrálják.

Fontos hangsúlyozni, hogy a telepítést követő évben a fák gondozását, így az öntözést, a gyomlálást és törzstisztítást a telepítési kötelezettnek kell végeznie, az eredési garanciát a következő évben ellenőrizzük, az esetleg elpusztult fák cseréje ekkor történhet meg, amelyekre újra telepítési garancia vonatkozik.

Dr. Kerényi-Nagy Viktor fontos szempontnak tartja, hogy a mennyiségi licitálás helyett a fák ökológiai szolgáltatási képessége kerüljön elsődleges helyre, azaz az oxigéntermelés, valamint a szén-dioxid-, a por- és a károsanyag-megkötés, és a dekorációs érték mellett kiemelt jelentőséggel bírnak azok a fajok, amelyek a városi élővilágot is szolgálják, növelik a biológiai sokféleséget.

ALÁBB RÉSZLETESEN ELOLVASHATJÁK, hogy 2020. november 1. és 2021. április 15. között mely fajokból telepítettek a harmadik kerületbe.

Magas kőris

(Fraxinus excelsior L.)

Elterjedés: Európa és Elő-Ázsia, őshonos faj.

Alaktan: Magas (20–30 m), de akár 40 m-re megnövő, meredeken feltörő fa. Törzse szürkés színű, sima vagy repedezett felületű. Levelei keresztben átellenesen állnak, páratlanul szárnyasan összetettek, számuk 7–9–11–13. A levélkék keskeny lándzsásak, szélük végig fűrészes. Sziromtalan virágai bugába tömörülnek, március–április között, a lombfakadással egy időben nyílnak. Szél terjesztette lependék termései 4 cm körüliek. Levelei ősszel zölden hullnak le.

Természetvédelmi helyzete: őshonos, elegyalkotó fafaj.

Érdekesség: A kőris szó már a Tihanyi alapítólevélben (Kr. u. 1055) is szerepel, maga a szó ótörök eredetű és a honfoglalás előtt már a magyar nyelv átvette. A skandináv és germán mitológiában YGGDRASIL (Mímir-fája) egy szent kőrisfa, melynek 9 ága a 9 világba nyúlik, míg 3 gyökere az istenek, az óriások és a holtak világába ered. ODIN e fán szenvedve szerzi meg a tudást és eközben fiatalodik meg. ODIN szilfa és kőrisfa vesszőkbe lehelt életet, így teremtve meg az első emberpárt. Fontos ipari alapanyag, parkosításban kedvelt díszfa.

Magyar kőris

(Syn. Fraxinus angustifolia VAHL. subsp. danubialis POUZAR)

(Syn. Fraxinus angustifolia subsp. pannonica SOÓ et SIMON)

Elterjedés: Közép-Európa, őshonos, kárpát-medencei bennszülött faj.

Alaktan: A Duna árterén bennszülött, 20–35 m magasra megnövő, sudaras, boltozatos koronájú fa. Kérge érdes és szürke. A magas kőristől eltér: akár hüvelykujj vastagságú vesszőivel, melyeken a fekete rügyei hármas örvökben állnak, keskenyebb leveleivel és buga virágzatával. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, számuk 7–13, igen keskeny-lándzsásak, fűrészes szélűek. Lependék termései a kőrisek közt a legnagyobb, legszélesebb, ovális és kissé becsípett csúcsú.

Érdekesség: Csak a Duna vízrendszerében terem, erre utal pannonica vagy danubialis alfajneve is. A Margitszigeten, egy kis dombon áll az a kőris, mely alá ARANY JÁNOS padot szeretett volna ácsoltatni, de ez a vágya nem teljesülhetett, így a tölgyek között időzött, s itt írta meg „A tölgyek alatt” című versét (1877).

Kislevelű hárs

(Tilia cordata MILL.)

Elterjedés: Európa, őshonos.

Alaktan: Magas (20–30 m), széles kúpos, a ’Corinthian’ fajta kompakt-piramis, míg a szombathelyi nemesítésű ’Savaria’ fajtája keskeny-kúpos koronájú. Gyökér-nyakából és törzséből sok tősarj fejlődik, melyek révén akár többtörzsű fa vagy nagytermetű bokor nőhet. Vesszei jellegzetesen zegzugosak. Levelei szórt állásúak, aszimmetrikusan szív alakúak, szélük csipkés-fűrészes, levélszíne fényes zöld, fonákuk kissé hamvas és az érzugokban rőt vörös szőrcsomók nőnek. Virágtengelyére félig ránő a széllel való terjedést segítő murvalevél (fellevél). Virágai sárgásak, kellemesen édes illatúak. Termése makk, kerekded alakú és aprón szőrös. Természetvédelmi helyzete: őshonos.

Érdekesség: Régen fiatal hajtásainak a háncsát kötözésre használták. Hársfából készítik a gyógyszerészeti aktív szenet. Virága fontos gyógytea alapanyag és jól mézel. Fája jól faragható. A magyar hárs (has, hás, háss) szó a hasad szó tövével azonos: a fa könnyen hasíthatóságára utal. JÓKAI MÓR kedvenc fafaja volt, ihletet, munkakedvet, erőt, felüdülést saját maga ültette hársfái társaságában keresett.

Nagylevelű hárs

(Tilia plathyphyllos SCOP.)

Elterjedés: Európa, őshonos.

Alaktan: 30–40 m magasra nő. Vesszői gyakran vörösesek, kihajtáskor kissé szőrösek. Aszimmetrikus levelei legalább a fonákon, az érzugokban fehéren szőrösek. Gömbölyded alakú makk termése bordás, a bibeszál maradvány hegyes szárban végződik.

Érdekesség: Mátyás király hársfája Bajmóci vár közelében áll, kora 700 évre becsült.

Ezüst hárs

(Tilia tomentosa MOENCH)

Elterjedés: Délkelet-Európa és Délnyugat-Ázsia, őshonos.

Alaktan: 20–30 m magas, kúpos koronájú fa. Kérge ferdén repedő, ezüstös. Hajtásai, levélnyele, levelének fonáka, murvalevele, virágai és termései dúsan csillagszőrösek – ez adja az ezüstös színt. Levele szív alakú, aszimmetrikus, széle durván fűrészes. Szirmai aranysárgák vagy vajsárgák. Termése szögletes, csillagszőrös makk. Világszerte ismert a szabályos, tömött gömb koronájú, dúsan virágzó ’Szeleste’ fajta, melyet a Szelestei Kastélyparkban találtak.

Érdekesség: A görög mitológiában PHILEMON és BAUCIS szegénységük ellenére megvendégelték az isteneket, ZEUSZt és HERMÉSZt, akik hálájuk jeléül a házaspárnak egy kívánságát teljesítették: ők azt kérték, hogy együtt fejezhessék be életüket. Halálukkor egyikük tölggyé, másikuk hársfává változott. WALDSTEIN ÁDÁM cseh őrgróf és KITAIBEL PÁL magyar botanikus is leírták ezt a hársfát Tilia alba (fehér hárs) néven. Ezüstös színét adó csillagszőrei miatt gyógyászati szempontból nem használható, fogyasztva allergén

Európai hárs

(Tilia ×europaea L..)

Elterjedés: Európa, őshonos.

Alaktan: 15–30, néha akár 50 m magas fa. Morfológiai bélyegei szülőfajai, a kislevelű hárs (Tilia cordata MILL.) és a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos SCOP.) tulajdonságait ötvözik: levelei közepesek vagy nagyok, színükön majdnem teljesen kopaszok, fonákukon az érzugokban, az ereken és az egész lapon szőrösek. Virágzata kevés virágból áll, virágai sárgásak, illatosak. Makktermései hamvasak és kissé bordázottak.

Érdekesség: A Tilia latin név már VERGILIUSnál és PLINIUSnál is szerepel, már akkor a hársfa megjelölésére használták. A görög mitológia szerint KHEIRÓN, a híres orvos és jós munkája érdeme képpen a PHILÜRA (hársfa fia) nevet kapta. Hársfadarabokból is jósolt. A hársfa szent növény a szláv népeknél, hárserdőkben éltek, ítélkeztek, tanácskoztak és tartották szertartásaikat. LADA, a gyöngéd érzelmek istennőjének a védelme alatt állt a hársfa. Muraközben elterjedt társneve a hársnak a szlávoktól átvett lipa, melyet a lipicai lófajta neve is őriz.

Szent István-hárs

(Tilia sp. ’Szent István’)

Elterjedés: nincs, hazai szelektálás.

Alaktan: Ismeretlen eredetű hibrid, mely leginkább az ezüsthársra hasonlít. Magas (15–20 m), sudaras, szép, szabályos kúp alakú koronát nevel. Levelei szívesek, színük sötétzöld, fonákuk ezüstösen molyhos. A Szent István-hárs leginkább kiváló várostűrésével, dús és igen intenzív illatú virágaival tér el a többi hárstól. Érdekesség: A Szent István-hársfát Budapesten, a XI. kerületben, a Karolina út és a BAH-csomópont kereszteződésénél találta JÁMBORNÉ BENCZÚR ERZSÉBET, a Kertészeti Egyetem Dísznövény és Dendrológia Tanszékének oktatója.

Zselnice- vagy zelnicemeggy, májusfa

(Prunus padus L.)

Elterjedés: Európa és Elő-Ázsia, őshonos.

Alaktan: 10–20 m magas, sudaras, szétnyíló, gömbölyded vagy hengeres koronájú fa. Kérge feketés barna, keresztirányú pántokban hámló. Levélnyele rövid, rajtuk 1–3 nektárium mirigy található. Levelei szórt állásúak, lágy szövetűek, széles lándzsásak, aprón csipkés szélűek, hólyagos és matt felületűek, kopasz fonákúak. Levélereik szegőérré futnak össze (anasztomizálnak). A ’Rózsaszín május’ fajtájának levelei keskeny lándzsásak, kihajtáskor rózsaszínes bordók, később zöldes bordók, virágai bordó virágzati tengelyen nyílnak, halvány rózsaszín szirmúak. Az alapfaj virágaik fehér szirmúak, bódítóan kellemes illatúak, lombfakadással egy időben, hosszú, csüngő, sokvirágú fürtben nyílók. A ’Watererei’ fajta virágai kb 15–20 cm hosszúak. Fekete színű csonthéjas termései fürtökben nyílnak (innen másik társneve: fürtös meggy).

Érdekesség: Magyar társnevei a büdöshárs, gyöngyvirágfa is. Fája értékes. Impozáns, rendkívül dekoratív fa, kifejezetten ajánlott házi kertbe is telepíteni. Gyümölcséből pálinka is főzhető. Az őshonos zelnicemeggytől jól elkülöníthető az Észak-Amerikából származó özönfa, kései meggy (Prunus serotina EHRH.), melynek levelei bőrszerűek, fényesek, fonákukon a főér mellett fehér vagy vörös szőrsáv található, virágai felfelé állók. A ’Rózsaszín május’ fajtát a nemrég elhunyt SCHMIDT GÁBOR, a Kertészeti Egyetem Dísznövény- és Dend-rológia Tanszékének egykori vezetője szelektálta

Korai juhar

(Acer platanoides L.)

Elterjedés: Európa és Délnyugat-Ázsia, őshonos.

Alaktan: Európa és Délnyugat-Ázsia területén honos, magas (20–30 m), terebélyes koronájú fa. Koronaalakja az alapfajnak tojásdad, de a ’Globosum’ fajtáé gömbölyded, az ’Olmsted’ fajtáé oszlopos. Kérge szürkésbarna, fiatalon sima, idősebb korában hosszában repedezett. A levélnyél hosszú. Levelei keresztben átellenesen állnak, 5–7 karéjúak, a karéjok szálkás csúcsúak, oldalukon 2–3 szintén szálkás csúcsú foggal. A különböző fajták levélszínei eltérőek: fehértarka (’Drummondi’), bordó (’Crimson King’), sárgászöld (’Princeton Gold’). Virágai igen korán, már fakadás előtt elkezdenek nyílni, de a levelek még virágzás közben kifakadnak. Virágainak pártája (szirmai) sárgászöldek, bugába szerveződnek. Termése ikerlependék, ezek egymással tompaszöget zárnak be, a magház lapos.

Mezei juhar

(Acer campestre L.)

Elterjedés: Európa, Elő-Ázsia, Észak-Afrika, őshonos.

Alaktan: Európában, Elő-Ázsiában és Észak-Afrikában honos, akár 25 m magasra megnövő fa, de gyakran az erdészeti kezelések és a nagyvadállomány miatt csak cserje termetű. Levelei keresztben átellenesek, nagyon változatos alakúak: 3–5 karéjúak, fonákuk kopasz vagy aprón szőrös. Virágainak pártája zöldes, amik bugában állnak. Ikerlependék termései egymással vízszintben rendeződnek.

Érdekesség: Rendszertana nagyon nehéz, a mezei juhart több kisfajra széttagolják. Ehhez a fajhoz hasonlít a mátrai ősjuhar vagy mátrai békefa (Acer acuminatilobum J. PAPP), mely egy miocén korból származó juharra hasonlít. Ma mindössze 6 példánya él ennek az élő kövületnek a Mátrában és a Börzsönyben. A legelsőként felfedezett példánya mára elpusztult, törvényes védelmet élvezett.

Egybibés galagonya

(Crataegus monogyna JACQ.)

Elterjedés: Európa, Elő-Ázsia és Észak-Afrika, őshonos.

Alaktan: Elterjedési területe Európa, Elő-Ázsia és Észak- Afrika. 2–5 m magas cserje vagy kis fa. A ’sticta’ vagy a hazai szelektálású ’Dunyakanyar’ fajtája karcsú oszlopos növekedésű. Pálhája ép. Levelei kicsik-közepesek, ékvállúak, 3–5 hegyes karéjúak, a karéj csúcsa kevés fogú (1–3). Virága bogernyőben nyílik, kellemetlen szagú, szirmai fehérek. Áltermése piros színű csontáralma, csontárjának száma 1.

Érdekesség: Töviskés (Prunetalia) növénytársulást alkot, ami fontos menedék és táplálékforrás ízeltlábúaknak, madaraknak és kisemlősöknek. A nemzetségnév a hatalom (Kratosz) és viselni (agein) szavakból származik. A mitológia szerint URANOSZ és GAIA fia, KRONOSZ megdöntötte apja uralmát, testvéreit: a titánokat, a hekatonkheireket (százkarúak) és küklopszokat a TARTAROSZba taszította. A jóslat szerint gyermekei megdöntik uralmát, így sorra el- nyelte őket, a várandós RHEA azonban elrejtőzött Krétára, ahol megszülte ZEUSZt, aki később méreg segítségével meghánytatta apját, hogy testvéreit kiszabadítsa. Testvéreivel, köztük KRATOSZ-szal megdöntötték apjuk uralmát. KRATOSZ volt, aki PROMÉTHEUSZt kiláncolta a Kaukázus szikláira, amiért az embereknek adta a tüzet. A fajt Nikolaus Joseph von JACQUIN, a bécsi és selmecbányai akadémia professzora írta le.

Skarlát galagonya, Paul’s Scarlet-galagonya

(Crataegus sp. ’Paul’s Scarlet’) (Syn. Crataegus ×media ’Paul’s Scarlet’)

Elterjedés: ismeretlen eredetű hibrid.

Alaktan: 5–7 m magas, egyenes törzsű, sudaras fa. Kérge szürke, ívesen, függőlegesen, hosszában válik le. Ágai ritkásan tövisesek. Pálhalevelei kissé fogasak. Levelei kerekdedek, színűk fényes és lekopaszodó, fonákuk kissé hamvas, lekopaszodó, 3–5 karéjúak, a karéjok kerekdedek, szélük a karéjok közepétől finoman fűrészes. Virágai sokvirágú bogernyőben nyílnak, a virágok majdnem tömve teltek, élénk rózsaszínűek. A virágok jó körülmények között az ágakat teljesen el tudják takarni. Csontáralma áltermései pörgettyű alakúak, tetejüknél a legszélesebbek, pirosak, kis koronaként a hegyes csészelevelek rajtuk felállnak, a 2–3–4 csontár kissé kilóg a termésből. A XIX. század óta kedvelt díszfa, városi klímát jól bírja.

Érdekesség: Feltételezhető, hogy KRISZTUS tövis- koronája galagonyavesszőkből készült, innen a sok nyelvben megtalálható Krisztustövis név is. Új-Angliát megalapító angolok hajójának a neve Mayflower volt, mely nyelvükön a galagonya egyik szinonimája.

Amúr galagonya

(Crataegus pinnatifida)

Elterjedés: Kína.

Alaktan: 5–10 m magas kisfa vagy nagytermetű cserje. Levelei 5 – 7 karéjúak. Virága fehér, kissé büdös. Termései 3–4 cm átmérőjűek, piros színűek, fehér paraszemölcsökkel fedettek.

Érdekesség: Tradícionális kínai gyógyászat fontos alapanyaga, de közkedvelt csemege nyersen vagy feldolgozva.

Gyertyán

(Carpinus betulus L.)

Elterjedés: Európa és Nyugat-Ázsia, őshonos.

Alaktan: Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt, 10–25 m magas, sudaras fa. Szabadállásban gyertyaláng alakú koronát nevel. Kérge sima, hosszanti irányban fehéren erezett. Levelei keskeny lándzsásak, halszálkásan erezettek, szélük kétszeresen fűrészes. Virágai egyivarúak, egylakiak, porzós és termős virágai egyaránt kettősboga barkavirágzatba tömörülnek. Termése áltermés, makk, melyet körbevesz a nagy, 3 karéjű murvalevél. Őshonos, erdőalkotó faj.

Érdekesség: Nemzetségneve (Carpinus) ’fehér bükk’-öt jelent, utalva kérge fehéres erezetére. A magyar neve ótörök eredetű, a gyertya szóból származik, vagy a fa alakjára utal vagy gyertyaként használt vesszői miatt kapta nevét. A Kárpát-medence egész területén, ahol magyarok laknak, találhatóak települések, melyek őrzik e fa nevét. Kiválóan alkalmas magas sövénynek, nyírható. Hazánkban, a Vértes hegységben fedezte fel BOROS ÁDÁM keleti gyertyánt (Carpinus orientalis MILL.). Az álmakktermésein a murvalevél széles lándzsás, fűrészes szélű. Egyetlen állománya védett.

Svéd berkenye

(Sorbus ×intermedia (EHRH.) PERS.)

Elterjedés: Észak-Európa.

Alaktan: A madárberkenye (Sorbus aucuparia L.), a barkóca berkenye (Sorbus torminalis (L.) CR.) és a lisztes berkenye (Sorbus aria (L.) CR.) állandósult hibridje. Általában 5–10 m magas, sudaras fa. Fiatal törzse csokoládébarna, fényes és ép; az időseké szürkés, felrepedő kérgű. Hajtásai fehéren gyapjasak. Levelei ovális kerületűek, 13–15–17 karéjúak, színén lekopaszodó szőrűek, fonáka egész vegetációs időben fehéren gyapjas, széle fűrészes. Virágzata molyhos, virágai bugába tömörülnek, fehér szirmúak. Alma áltermése narancssárga.

Érdekesség: A magban az embrió megtermékenyítés nélkül alakul ki (apomixis), így az utód genetikailag teljes mértékig egyezik a szülőegyeddel, annak klónja. Latin nemzetségneve (Sorbus) a kelta savanyú szóból eredhet. A berkenye szláv eredetű szó, már a Tihanyi Alapítólevélben (Kr. u. 1055) is szerepelt.

Törökmogyoró

(Corylus colurna L.)

Elterjedés: Balkán és Kaukázus, Kárpát-medence déli peremén őshonos már.

Alaktan: közepes termetű (20–25 m magas), sudaras, tojásdad koronájú fa. Törzse hosszanti irányban szürke paralécekkel fedett. Vesszői és hajtásai aprón szőrösek. Levelei szórt állásúak, rövid nyelűek, szív vagy lant alakúak, hegyesen karéjosak és szélük kétszeresen, élesen fűrészes. Váltivarú egylaki növény, porzós virágai hosszú barkában állnak, termős virágaiból csak a rügyből kibújó, piros színű bibék látszódnak. Makkjai többesével fejlődnek, mélyen sallangos, fásodó és mirigyszőrös kupacsaik összenőttek. Nem őshonos.

Érdekesség: A faj legészakibb előfordulása Dél-Erdélyben található. Eltérő táplálkozású növény: kupacsai ragadós nedvet választanak ki, melybe apró rovarok beleragadnak, emésztőnedveket kiválasztva kivonja belőlük a nitrogént, melyet saját növekedésére és termésérlelésre fordít.

Amerikai ámbrafa, mézga

(Liquidambar styraciflua L.)

Elterjedés: USA-ból származó fa

Alaktan: Mintegy 20 m magasra megnövő fa. Törzse szürkés, kérge paralécesedik. Levelei szórt állásúak, levéllemezük tenyeresen osztott, az osztatok keskenyek, hosszan kihegyezett csúcsúak, élük aprón fűrészes. Őszi lombszíne vörös, ritkábban sárga. Virágai egyivarúak, egylakiak: porzós virágai rövid kocsányú felálló fürtvirágzatba tömörülnek, termős virágzatai hosszúkocsányú fejecskevirágzatot alkotnak. Termése a virágzatból alakul ki: tobozszerű: gömbölyded, fásodó ikertüsző-terméságazat.

Érdekesség: Sebzés hatására sztorax nevű aromás gyanta folyik ki a törzsén, melyet a kozmetikaipar és a rágógumi gyártás egyaránt felhasznál. Fája könnyen munkálható.

Vérszilva

(Prunus cerasifera EHRH. ’Nigra’)

Elterjedés: nincs, kertészeti változat.

Alaktan: 5–15 m magas, általában egyenes törzset nevelő, az alapfajnál erőteljesebb növekedésű színváltozat. Kérge bordó, faanyaga is sőtétebb. Oszlopos növekedésű az ‘Oakville Crimson Spire’. Vesszői, hajtásai, levelei, kocsánya, vacka és csészelevelei bordó színűek. Szirmai fehéres rózsaszínűek. Bordó csonthéjas termései egykor kedvelt gyümölcs és lekváralapanyag volt, ma már inkább csak dísznövényként használják. Nem őshonos.

Érdekesség: A szilvafélék alcsaládjával (Prunoideae) legbehatóbban a nehéz életű PÉNZES ANTAL foglalkozott, hazánk első tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő írója. Ma SURÁNYI DEZSŐ kutatja rendszertanukat, felhasználási lehetőségeiket és kultúrtörténetüket.

Virágos kőris, mannafa

(Fraxinus ornus L.)

Elterjedés: Dél-Európa és Délnyugat-Ázsia, őshonos.

Alaktan: Hazája Dél-Európa és Délnyugat-Ázsia. 5–15 m magas, terebélyes vagy gömbölyű (’Mecsek’) koronájú fa. Kérge szürke és sima. Levelei keresztben átellenesen állnak, páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék lándzsásak, számuk 5–9, szélük fűrészes. Virágai négytagúak, illatosak, nagy bugában állnak (innen a manna elnevezés). Lependék termései keskeny spatula alakúak.

Érdekesség: Nevével ellentétben nem ez szolgáltatta a Bibliából ismert mannát, mely Isten népének eledele volt.

Bugás csörgőfa

(Koelreuteria paniculata LAXM.)

Elterjedés: Kína

Alaktan: 5–8 m magas fa, melynek koronája ernyőszerűen elterped. Rossz törzsnevelő, általában görbült és ferdén nő. Kérge szürkésbarna, hosszában repedezett. Levelei nagyok, 30–40 cm hosszúak, szárnyasan összetettek, a levélkék szabálytalanul szárnyasak–karéjosak–tagoltak, ősszel aranysárgára vagy narancssárgára színeződnek. Virágai nagy, felálló bugában nyílnak, szirmaik aranysárgák, torkuk narancssárga. Termése három kopáccsal nyíló tok, minden lemezen 1–2 fekete, gömbölyű maggal.

Érdekesség: a nemzetségnév JOSEPH KÖLREUTER német botanikusnak állít emléket. A Gellérthegy Duna felőli oldalán tömegesen virítanak tavasszal. Magyar neve ősszel megszáradt és szél fújta terméseinek a hangjáról ered.

Fehér akác

(Robinia pseudoacacia L.)

Elterjedés: Észak-Amerika, nem őshonos, invazív, hungarikum.

Alaktan: 10–25 (de akár 50 m) magas, ernyőszerű koronájú fa, míg az ’Umbraculifera’ fajtája gömbölyű koronájú, virágtalan változat. Törzse szürkésbarna, ferdén, mélyen barázdált. Gyökérsarjakkal terjed, könnyen újul. Vesszői pálha-tövisesek. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék oválisak vagy tojásdadok, zöldek vagy sárgák (’Frisia’), ép szélűek, kopaszak, számuk 7–9–11–13. Virágai csüngő fürt, kellemesen illatosak, szirmuk fehér, torkuk sárga. Hüvelytermései barnák, laposak. Magja akár 100 évig is csíraképesek.

Érdekesség: Nemzetségneve, az akácot Európába hozó, JEAN ROBIN francia botanikusnak állít emléket. Hazánkban a homok megkötésére MÁRIA TERÉZIA rendeletet adott ki, fásításra akácot használtak. TESSEDIK SÁMUEL evangélikus lelkész közel 6 évtizedig kutatta a szikes fásítás módjait, előszeretettel alkalmazta az akácot. A képen az ország legöregebb akácfája látható, mely a Magyar Tudományos Akadémia előtt áll. Fontos mézelő és gyógynövényünk, faipari alapanyagunk. Méze hungarikum, de a növény sok természetvédelmi és gazdasági kárt is okoz. Az egyetlen nem mérgező faja a nemzetségnek.

Hússzínű gesztenye

(Aesculus ×carnea ’Briotti’)

Elterjedés: Nincs, ismeretlen eredetű hibrid.

Alaktan: 10–15 m magasra megnövő fa. Levele tenyeresen összetett, levélkék száma általában 5. A húspiros vagy rózsaszínes virágok sűrűn, magas, felálló bugában (gyertyában) nyílnak, április–május folyamán; szirmaik széle pelyhes-mirigyes, rajtuk sárga vagy piros nektárvonallal – a közönséges vadgesztenyéhez hasonlóan a sárga folt azt jelzi, hogy a virágban van nektár, míg a vörös folt annak elapadására utal. Az alig vagy egyáltalán nem tüskés, zöldes színű toktermésben 1–3 világosbarna, sima mag (gesztenye) található, mely kisebb, mint a közönséges vadgesztenye magja.

Érdekesség: a közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.) és az Észak-Amerikában honos vörös vadgesztenye (Aesculus pavia L.) hibridje. A közönséges vadgesztenyével ellentétben nem támadja meg a levélaknázó moly (Cameraria ohridella Deschka et Dimiè).

Platán

(Platanus ×hybrida)

Elterjedés: Nincs, a keleti platán (Platanus orientalis L.) és nyugati platán (Platanus occidentialis L.) mesterséges hibridje.

Alaktan: Nagytermetű, 30–35 méter magasra növő, terebélyes koronájú, gyors növekedésű fa. Erőteljes törzset növeszt, kérge barna, szürke, sárga foltokban cserepesen leváló. Levelei tenyeresen osztottak, három- vagy ötkaréjúak. Felszínük fényes zöld, fonákjuk világosabb, fiatalon barna szőrcsomós. Levele nem hullik le magától ősszel, csak az első fagyok után. Porzós virágai sárga, termős virágai pedig pirosas színűek. A virágok tavasz végén nyílnak. Termése szúrós, szőrös, gömb alakú terméscsoport, mely télen is fán marad, szétesés után szőrképletek segítik terjedését.

Érdekesség: Feltehetően a 17. században hozták létre. Alapvetően melegigényes, a nyirkos, bő vízellátású klímát szereti, ennek ellenére jól alkalmazkodik a kontinentális klímához. A romló városi klíma és a fokozódó levegőszennyezés rontja a faj alkalmazkodóképességét, de jó várostűrő, szelektált fajták telepítésével kiküszöbölhető ez a probléma.

Krisztustövis, lepényfa, gledícsia

(Gleditsia triacanthos)

Elterjedés: Észak-Amerika.

Alaktan: Akár 30 m magasra megnövő fa. Törzse, ágai nagy, akár 20 cm hosszúra megnövő, gyakran 3-as elágazású tövisekkel fedett (innen származik faji jelzője – triacanthos, mely 3 tövisűt jelent), de közterületre ma már a tövistelen (’Inermis’) fajtáját telepítik. Levele páratlanul szárnyasan összetett, ’Sunburst’ nevű fajtája kihajtáskor sárgászöld. Virágai barkába tömörödnek, akár törzsön is nyílhatnak (kauliflora jelensége), takaróleveleik leegyszerűsödtek, szembetűnők messzire kinyúló porzószálaik. 20–30 cm hosszú, szalag alakú hüvelytermései spirál alakban csavarodottak.

Érdekesség: Közparkokban gyakori. A Krisztustövisről korábban feltételezték, hogy Krisztus töviskoszorúját e faj töviseiből fonták, de a faj nem őshonoz Izrael területén. Másik magyar neve, a lepényfa, nagy, lapos hüvely terméseire utal, melyből az indiánok a magok közt található pépes, lekvárszerű pulpát kigyűjtötték és fogyasztották. A telepített fajta aranysárga – sárgászöld lombkoronájával díszít, tövist és termést nem fejleszt, így nem is gyomosít. Mivel nem ad igazán árnyékot, későn hajt ki és így kevesebb ideig fotoszintetizál, ill. a hazai élővilág nem kötődik hozzá, gyomosít (egy 30 éves fa alatt 15.000 db mag is lehet 1 m³ földben), így nem javasolt nagy mértékű telepítésre.

Telepített cserjék:

Veresgyűrű som

(Cornus sanguinea L.)

Elterjedés: Európa és Ázsia, őshonos.

Alaktan: Eurázsiai, 2–4 m magas, széles, elterülő cserje. Vesszői zöldek és napsütötte oldalukon vörösesek vagy vörösek. Rügyei keskeny orsósak, aprók. Levelei keresztben átellenesen állnak, széles lándzsásak, ép szélűek, ereik összefutók (anasztomizálók). Szőrképletei alapján három alfaját különböztetik meg: berzedt, egyszerű szőrű törzsalak; az egyenlőtlenül kétágú szőrképletű magyar som (subsp. hungarica (KÁRPÁTI) SOÓ) és az egyenlően kétágú szőrökkel bíró déli som (subsp. australis (C. A. MEY.) JÁVORKA) – ez utóbbi hazánkban nem él. Virágai lombfakadás után, május–júniusban, felfelé álló bogernyőben nyílnak, négyszirmúak, melyek fehérek. Termése apró, gömbölyded, fekete színű álcsontár.

Érdekesség: Faji jelzője (sanguinea) vesszejének és lombjának vörösödésére utal. Enyhén mérgező. Fontos téli madáreleség.

Kérjük, véleményét, észrevételeit, javaslatait a lakossag-fokertesz@obuda.hu e-mail-címre írja meg. Ugyanezen a címen tudnak az önkormányzat fatelepítési programjára is jelentkezni.