Főhajtás a katinyi mártírok előtt

A múlt század egyik legkirívóbb igazságtalansága és nemzeti tragédiája a szovjet titkosszolgálat által végrehajtott tömeggyilkosság Katiny mellett.

A Vörös Hadsereg agressziója ellen országukat védő lengyel hazafiak közül a harcok során 250 ezren estek szovjet fogságba. A következő év áprilisában és májusában Sztálin parancsára  közel 22 ezer foglyot mészároltak le közülük a Katiny melletti erdőben. A vérengzés áldozatainak pontos száma máig ismeretlen.  A leggyakrabban hangoztatott vélemények szerint a brutális mészárlás célja, hogy megfosszák a lengyel nemzetet vezető erejétől, az értelmiségi elittől, amelynek a meggyilkolt katonatisztek tagjai voltak.

A vérengzésnek magyar áldozatai is voltak, Korompay Emánuel Aladár, a lengyel hadsereg tartalékos századosa, a Varsói Egyetem Hungarológiai Tanszékének magyar lektora, és a magyar családból származó, de már Lengyelországban született Oskar Rudolf Kuehnel.

A magyar-lengyel barátság évezredes múltra visszatekintő történetében számtalanszor került sor a külső agresszió elleni védekezésre, az elnyomás elleni harcra, gyakran egymás mellett, egymásért harcolva. Mindkét nemzet megismerte az elnyomó zsarnokság kegyetlen arcát, ezért magyar és lengyel egyaránt  lelkében hordozza a szabadság és igazság utáni vágyat.

A katiny mártírokra való emlékezés főhajtás minden szabadságáért és igazságáért harcoló előtt.

A veszélyhelyzetre való tekintettel a megemlékezés a nyilvánosság kizárásával zajlott. Jerzy Snopek nagykövet és dr. Kiss László polgármester videóbeszédben emlékezett meg a 80 évvel ezelőtt zajlott véres eseményekről.