Göncz Árpád életútját bemutató tablókiállítás nyílt a Városháza parkban
“A példakép nem valami biztosítás, a példakép nem mankó, hanem erő a teremtéshez. Nem szabályok rendszere, hanem remény. A remény lehetősége.”
Az emlékév alkalmából tartott kiállításmegnyitón Gulyás András, a Göncz Árpád Alapítvány kuratóriumi elnöke olyan Göncz Árpád-gondolatot osztott meg a jelenlévőkkel, amely talán soha nem volt annyira aktuális, mint napjainkban Magyarországon.
“Minden európai emberben többféle értékrend él: ezek közül talán az első a keresztény-nemzeti értékvilág. A másik a szabadságeszme, ami még a legszigorúbb rendiség idején is éreztette a létét, ami megszülte az autonóm ember protestáns fogalmát, és a kétely jogának kivívásával megteremtette a modern értelemben vett tudományt. A harmadik a társadalmi egyenlőség eszménye, ami szintén visszavezethető az Isten előtti egyenlőség keresztény elvére.
Én úgy tapasztaltam, hogy ez a három értékrend, nevezzük őket az egyszerűség kedvéért konzervatív, szabadelvű és szocialisztikus értékrendnek, nem különül el. Egyidejűleg van jelen mindenkiben, s valahogy úgy, ahogyan a kaleidoszkóp háromszögeiben a színes üvegszilánkok. Ahogy fordul a kaleidoszkóp, úgy fordul az üvegszilánkokból folyamatosan más minta. A kaleidoszkópot nem mi forgatjuk, hanem a történelem.
Ha a demokrácia íratlan szabályai már a mi tájainkon is beépültek volna az itt élők tudatába, a tudatunk talán kevésbé emlékeztetne kaleidoszkópra. Mert a nemzeti érzés és a keresztényi szeretet kötelező minimuma egyaránt benne foglaltatna a konzervatív, szabadelvű és a szocialisztikus értékrendbe. Persze csak akkor, ha a konzervatív és a szocialista jogosnak és természetesnek érezné a másik szabadságigényét, a szabadelvű és a szocialista a más hitigényét és hagyománytiszteletét, a szabadelvű és a konzervatív a más egyenlőségigényét és szociális érzékenységét.”
Jó volna, ha a kölcsönös toleranciának e gönczi gondolata közös örökségünkké válna, zárta gondolatait Gulyás András. A kuratóriumi elnök azt is elmondta, Göncz Árpád centenáriumára bélyeget ad ki a Magyar Posta, amelyet Korniss Péter fotója alapján Benedek Imre grafikus, Nagy Imre dédunokája készített.
“A példakép nem valami biztosítás, a példakép nem mankó, hanem erő a teremtéshez. Nem szabályok rendszere, hanem remény. A remény lehetősége.”
Megemlékezését Esterházy Péter szavaival kezdte Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely. Göncz Árpádról csak példaképként lehet beszélni, hiszen ő volt az a politikus, aki ismerte és értette ennek az országnak minden baját és örömét, élete, életútja szorosan összefonódott Magyarország sorsával. Példát mutatott emberségből, ott volt a legelső sorban, amikor reménnyel telt meg az ország, és akkor is, amikor keserűséggel.
Mert a példakép reményt ad, de hogy Göncz Árpád öröksége nyomán toleránsabb, együttérzőbb, befogadóbb hazában éljünk, azért nekünk is sokat kell tennünk. A tablókiállítás Göncz Árpád Magyarország újkori történetével egybefonódott életén kíséri végi a látogatót, amely talán a remény mellett erőt is ad. Erőt ad ahhoz, hogy lássuk: a történelem viharában, szeszélyei között is embernek kell maradni.
