Interjú Szinetár Miklóssal, Óbuda-Békásmegyer díszpolgárával

Szinetár Miklós, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színházi, opera-, tévé- és filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész, aki a Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatója, a Magyar Televízió egykori elnökhelyettese volt, kapta az idei évben az Óbuda-Békásmegyer Díszpolgára kitüntető címet.

Mielőbb szerettünk volna gratulálni a díszpolgári címhez, melyet ebben az évben Önnek adományozta Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat. Ám Ön annyit dolgozik, –bár nem régiben ünnepelte 90. születésnapját – hogy igen nehezen találtunk szabadidőt ehhez a beszélgetéshez.

Valóban zsúfolt időszakot tudok magam mögött a mostani évadzárással, sok feladatom volt az elmúlt félévben. Túlvagyunk A víg özvegy premierjén, hál’ istennek nagy siker, nagyon szereti a Szolnoki Szigligeti Színház közönsége. Az Operaházban felújítottuk A kékszakállú herceg vára előadást. A Zeneakadémián pedig a növendékeimmel mutattuk be a Szerelem – Szabadság produkciót, melynek a Mozart és Petőfi szürreális keveredésben alcímet adtuk.

Akkor valóban jöhet a megérdemelt pihenés, az igazán sok munkával járó és szép eredményeket hozó időszak után. Kíváncsian, és bevalljuk, egy kicsit irigykedve is szemléljük: honnan meríti ezt a sok alkotó energiát?

Ahogyan Ön is, sokan meg szokták kérdezni, mi a titka, hogy ennyi idősen ilyen aktív vagyok. Nincs titkom, egyszerűen nemcsak fizikailag igyekszem karbantartani magamat, hanem az értelmemet is, nem szűnök meg érdeklődni a világ dolgai iránt, történjenek azok akár a nagyvilágban vagy akár éppen itt, a harmadik kerületben.

A kerületi díszpolgári címről lánya, Szinetár Dóra színművésznő is posztolt saját közösségi oldalán, mint írja nagyon büszke, hogy édesapja kapta a megtisztelő díjat. Miközben, tudjuk, művészi pályája során Ön annyi kitüntetést kapott, hogy felsorolni is lehetetlen lenne szinte…

Mert mi valóban nagyon szeretjük Óbudát. A Római-part és Csillaghegy az otthonunk, amit mi sem bizonyíthatna jobban, mint az, hogy egész családunk, azaz három generációnk él itt együtt a kerületben, még a felnőtt unokám is, igaz, önálló lakásban, de velünk maradt. Több mint negyven éve lakom itt, és őszintén mondtam Óbuda Napján, a díszpolgári cím átadó ünnepségén a színpadon: e kitüntetéssel még inkább otthon érzem magam ebben a számomra szeretett világban, a harmadik kerületben.

Ha egy jövőjét tervező fiatal megkérdezné, miért is maradjon Óbudán, vagy éppen kezdje itt az életét, mivel győzné meg?

Zöld, illatos, nyugalmas. Miközben kint is vagyunk, bent is vagyunk, azaz közel a városhoz, mégis a természetben. Ahogy sétálok Csillaghegyen, ezerféle növényben gyönyörködhetek, akárcsak egy hangulatos arborétumban rengeteg, különböző faj él itt együtt. És a Duna! Ez szerelem, gyermekkorom óta. Annyi élmény fűz hozzá, egy dunai uszodában tanultam megúszni, az evezés örömét és ezernyi szép, kedves élmény emlékét köszönhetem neki. Így érthető, hogy nagy örömmel köszöntöttem a tavalyi nyáron a Római-parti Plázst, a szabadtéri fürdőzés lehetőséget a fővárosban. Vallom, a mai napig semmi sem tud felfrissíteni úgy, mint egy üdítő úszás a Dunában.

És jól esik nézni, ahogy szépül a környezetünk, legutóbb a Pünkösdfürdő Park készült el a parton. Szóval imádom a Dunát, azt is tudva, hogy errefelé az árvízvédelem mindenkor fontos feladatunk. Mert nemcsak szeretjük, hanem tiszteljük is mi, itt élők a természetet, rendre emlékeztetjük is magunkat, különösen a klímaváltozás idején vált ez aktuálissá: a legváratlanabb, a legkiszámíthatatlanabb helyzetben találhatjuk magunkat. A világjárvány is komoly lecke volt ezzel kapcsolatban.

A koronavírus járvány mennyiben változtatta meg az életét?

Nagyon megrendített a nyomában járó rengeteg tragédia – még ha személy szerint engem nem is érintett. Miközben arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az emberiség fejlődik tudásban is, könnyebben legyőz akadályokat. És persze, a sok-sok áldozatul esett emberéletről, az összegyűjtött, sokféle érték elvesztéséről sem feledkezhetünk meg soha.

A munkával töltött hosszú hónapok után milyen nyári pihenést tervez?

Szeretném élvezni a családommal töltött időt, a kertünk nyújtotta szépségeket és tennivalókat. És elutazunk kedvenc nyaraló helyünkre, Dél-Spanyolországba. Rendre visszatérünk oda, kirándulásokat, túrákat szervezünk, hiszen igyekszem aktívan pihenni, amíg tudok. Hiszek, és bízom benne, hogy igazán így tudok feltöltődni, felkészülni a következő feladatokra. Mert már tervezek az őszre. Az elmúlt két esztendőben két könyvvel – amolyan félig-meddig önéletrajzzal – jelentkeztem, a 88, illetve a 88 és fél címűekkel, és az olvasók kedvező fogadtatása arra biztat, hogy a harmadik részt is megírjam. Ha sikerül befejeznem, ez lesz a tízedik megjelent kötetem. És más kerekszám is ígérkezik a következő évadra. A víg özvegy Szolnokon a 199. rendezésem volt, zeneakadémista növendékeimmel pedig az Operaház Eiffel Műhelyházában készülünk produkcióval, tehát ez lesz a 200. bemutató előadásom. Akár szép lezárása is lehet a munkával töltött évtizedeknek…