Június 20. – A menekültek világnapja
2000. december 4-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése a menekültek világnapjává nevezte ki június 20-át, amit 2001. óta minden évben megünneplünk. A 2001-es év különleges voltát adta, hogy egyúttal az 1951. július 28-án Genfben aláírt menekültügyi egyezmény 50. évfordulójára is emlékezünk.
Ma az 1951. évi menekültügyi egyezmény a nemzetközi menekültvédelem legfontosabb dokumentuma. Az egyezmény meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján valaki menekültnek minősül, valamint definiálja, milyen jogvédelem, támogatás és szociális jogok illetik meg a menekülteket az egyezményt aláíró államokban.
Az emberi jogok ugyanis univerzális jogok, amelyek születésétől minden embert megilletnek. S mint ilyeneket nem a törvényhozó alkotja meg, hanem csak feltárja őket. Tehát nem az állam (vagy bármely emberi intézmény) kegyelméből léteznek. A jó (igazságos, erkölcsös) intézményeknek az a dolga, hogy ezeket az eleve létező jogokat elismerjék. A genfi menekültügyi egyezmény ebből a felvilágosult eszméből táplálkozott. Az egyezmény aláírói vállalták, hogy lemondva szuverenitásuk egy darabjáról, lehetővé teszik, hogy a menekülők területükre léphessenek, ott menedékjogot kérjenek, amit hatóságaik tisztességes eljárásban bírálnak majd el, és a védelemben részesülők valós segítséget kapnak életük újrakezdéséhez.
Magyarország 1989 tavaszán csatlakozott az egyezményhez. (Előtte a zárt kommunista világban szóba se jöhetett volna mindez.) Azóta voltak biztató évek, amikor úgy tűnt, a magyar állam is megtanulja, mi is az a menedékjog, ám 2015 óta gyakorlatilag nem létezik magyar menedékjog. A próbálkozókhoz képest menedékkérők csak elenyésző számban léphetnek az ország területére, kérelmet nagyon kevesen terjeszthetnek elő ellátást pedig mindössze egy hónapig kapnak.
A Magyarországra – gyakran háború elől – menekülők civil-, emberjogi és humanitárius szakmai szervezetekre számíthatnak leginkább, amikor hazánkba érkeznek. Ilyen segítség például a szomszédunkban dúló háború elől hazánkba, kerületünkbe menekülő kisgyermekes vagy várandós édesanyák támogatása Óbuda-Békásmegyer Védőnői Szolgálata által. A Szolgálat szakemberei a harmadik kerületben született csecsemőnek és családjának nyújtott intenzív támogatástól a BOK csarnokban végzett áldozatos munkán át a kisgyermekek és várandós kismamák szeretetteljes, szakszerű ellátásáig nyújtanak segítséget.
Forrás: Helsinki Bizottság, Óbuda-Békásmegyer Védőnői Szolgálata