“Katiny ma a lengyel tisztek és értelmiségiek tragikus sorsának szimbóluma”
A Lengyelországgal közös ünnepeink és szomorú emléknapjaink, illetve a jövőt illető azonos céljaink és hasonló értékvilágunk még hosszú ideig egymás mellett, egymás látóterében tartja népeinket. – mondta Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere a Katyńi Áldozatok Emléknapja alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen.
Lengyelül köszöntötte Bús Balázs a megjelenteket a katinyi mártírok emlékparkjában tartott megemlékezésen, amelyen többek között részt vettek a budapesti lengyel nagykövetség, a Lengyel Intézet, a Lengyel Köztársaság véderejének és a Honvédelmi Minisztérium képviselői, az Országos Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat és a Fővárosi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Budapest főpolgármester-helyettese, valamint Óbuda-Békásmegyer testvérvárosa, Varsó-Bemowo delegációja. A polgármester Kazimiera Iłłakowiczówna soraival folytatta beszédét:
Egykor majd támad egy nagy zenész,
a néma hantokat billentyűjére veszi,
lengyel dalnok, aki vérrel és könnyel
megírja az iszonyú balladát.
Április 13. a katnyi bűntény áldozatainak emléknapja: a II. világháború egyik legkegyetlenebb cselekménye volt a szovjet Belügyi Népbiztosság 1940 márciusában elkövetett gyilkosságsorozata, amely során csaknem 23 ezer, a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel, részben tartalékos tisztet és főtisztet végeztek ki. Az áldozatokat több helyszínen tömegsírokba temették el, többek között a Katiny melletti erdőkbe. Az egész akciót teljes titoktartásban végezték.
Az Árpád Gimnázium előtt 2011-ben avatták fel az emlékművet. Bús Balázs beszédében elmondta: a lengyel nép számára 1940 tavasza örök emléke marad a Szovjetunió vérszomjas erőszakának, annak a fojtogató titoknak, melyről 50 éven át a kommunistáknak kötelességszerűen hazudni-, az áldozatok hozzátartozóinak pedig hallgatniuk kellett.
“Egy szabad ország fiatal polgárának szinte felfoghatatlan, miféle kínokat kellett átélniük évtizedeken át azoknak, akik ismerték a híreket, szerették hazájukat és hittek az igazságosság eszméjében, mégsem szólhattak. A félelem béklyója nemzetek sorát kötötte gúzsba, miközben a XX. századot meghatározó kommunizmus hullahegyeket hagyott mindenütt maga körül.”
Hozzátette: “A náci uralom rémtetteivel szemben a kommunista bűnösökre sohasem sújtott le a jogállamra oly kényes nemzetközi igazságszolgáltatás. A felelősök meghaltak, mi pedig itt állunk a katinyi fák árnyékában és nem értjük, miért nem illeti meg a náci háborús bűnösökhöz hasonlóan a kommunisták tevékenységének kárvallottjait a nürnbergi perekhez hasonló elégtételadás. Félő, hogy soha nem is fogjuk megtudni. A szovjet erőszak történelmi fejezete máig lezáratlan, a katinyi erdő pedig tovább kísért.”
A polgármester emlékeztetett: 2010 óta minden itteni megemlékezésnek kettős jelentősége, Óbuda-Békásmegyer számára pedig személyes érintettsége is van. A szmolenszki légi katasztrófában veszítette ugyanis életét a 96 utas között Andrzej Przewoźnik, a lengyel nemzeti emlékhelyek védelmére létrehozott bizottság főtitkára is, aki közreműködésével segítette az emlékhely kialakítását.
A megemlékezésen beszédet mondott Varsó-Bemowo polgármester asszonya, Urszula Kierzkowska is, aki elmondta: Katiny ma lengyel tisztek és értelmiségiek tragikus sorsának szimbóluma, de ez nem az egyetlen hely, ahol ezer meg ezer lengyel nő és férfi szenvedett, és az áldozatok családtagjainak halála biztosíték lett volna arra, hogy a független, szabad lengyel állam sohasem születik újjá.
“Ma mégis itt vagyunk együtt és a saját anyanyelvünkön beszélünk. Együtt vagyunk, mert sikerült legyőznünk a rosszat és kivívnunk a várva várt szabadságot. Ezen a helyen állva szeretném nektek, drága barátaim, teljes szívemből megköszönni azt, hogy Óbudán- Budapest III. kerületében élő az emlékezet a lengyel vérről.” – zárta beszédét a lengyel testvérváros polgármestere.
A megemlékezés zárásaként a városvezetők, a lengyel diplomácia képviselői, a pártok, társadalmi szervezetek, fegyveres erők és a helyhatóság képviselői megkoszorúzták az emlékművet.
