Kitelepített sváb honfitársainkra emlékezünk – 1946. február 28-án indult el az első vagon Békásmegyerről Németország felé
Évről évre felelevenítjük Békásmegyer ártatlan német ajkú közösségének tragédiáját, az 1946 februárjában és márciusában történteket, amikor egyetlen batyuval, marhavagonokba parancsolva kellett elhagyniuk hazájukat. Szentmisével és koszorúzással emlékeztünk az áldozatokra.
Amikor a harmadik kerület német ajkú polgárainak sorsát elevenítjük fel, elsősorban Békásmegyer, német nevén Krottendorf történetével érdemes kezdenünk, amelyet a 16. és 17. században több hullámban népesítettek be a Dél-Németföldről ideérkező telepes családok. Az elsősorban mezőgazdasággal és szőlőműveléssel foglalkozó szorgalmas, nyelvükhöz, kultúrájukhoz ragaszkodó békásmegyeri svábok évszázadokon át békében éltek a környező falvak, városok és Budapest népével.
A második világháború dúlása azonban ezt a vidéket sem kerülte el. A szovjet erők Békásmegyert német lakosú falunak tekintették, így is bántak az itt élőkkel. A férfiak többségét elhurcolták, a nőket bántalmazták, a megmaradt lakásokat kifosztották.
És a béke beköszöntével sem értek véget a borzalmak: a Magyarországon élő németséget kollektív bűnösnek kiáltotta ki a második világháború veszteségei, az átélt szenvedések miatt a szovjet mintára alakuló új államhatalom. Szigorú rendeleteket hoztak ellenük, majd megkezdődtek a kitelepítések.
1946-ban a békásmegyeri svábokat két transzporttal Németországba hurcolták. Február 28-án és március 5-én honfitársainknak egyik napról a másikra kellett megválniuk addigi otthonuktól, földjüktől, munkájuktól, csupán egy harminckilós batyut vihettek magukkal.
Békásmegyer teljes lakosságának 92 százalékát: 575 családot, azaz 2449 főt egyszerűen marhavagonokba parancsoltak. Hátrahagyott házaikat, ingatlanjaikat a hozzájuk tartozó földekkel együtt az ország különböző részeiről érkezett családok foglalták el.
Azonban minden viszontagság ellenére közösségünk német ajkú tagjai ma, a 21. században is őrzik és ápolják hagyományaikat, mindannyiunk kultúráját gazdagítva ezzel. És évről évre közösen idézzük fel a kitelepített ártatlan, civil német ajkú honfitársaink tragédiáját, mondjuk el történetüket gyermekeinek, hogy emléküket elevenen megőrizhessük.
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat és a harmadik kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat, valamint a Braunhaxler Egyesület a Németországba kitelepített ártatlan békásmegyeri áldozatok tiszteletére szentmisét és koszorúzást rendezett a békásmegyeri Szent József-plébániatemplomban. Önkormányzatunkat Burján Ferenc alpolgármester képviselte a megemlékezésesen.
Nyitókép: Svábok kitelepítése (1946). Fortepan, adományozó: Bauer Sándor.
