Megemlékezés a Nemzeti Összetartozás Napján
Trianon terhét akkor tudjuk levetni magunkról, ha hiszünk a magyarság jövőjében – jelentette ki Varga Mihály a nemzeti összetartozás napja alkalmából, a Csillaghegyi országzászlónál tartott megemlékezésen.
A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a Magyar Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Ez alkalomból szervezett koszorúzással egybekötött megemlékezést Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata Csillaghegyen.
„Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már, nincs is magas és nincs számunkra mély.” – írta Kosztolányi Dezső, azokban az években, amikor hazánkat sorozatos tragédiák és veszteségek sújtották. A kimondhatatlanul súlyos trianoni döntés áldozattá tett minden magyart: aki az anyaországban maradt és azokat is, akik határainkon kívül rekedtek. – kezdte beszédét Varga Mihály pénzügyminiszter, a kerület országgyűlési képviselője.
A Trianonban ránk erőltetett békeszerződés nemcsak területétől és a gazdasági fejlődés alapjaitól fosztotta meg hazánkat, hanem szétszakította a magyar nemzetet, és megtörte nemzeti önérzetünket is. A trianoni szerződés megkötése óta eltelt közel egy évszázad magyar történelmét, gazdasági és társadalmi életét rontotta meg ez a döntés.
Kevés megértéssel találkozunk, mert Európában nincs még egy nemzet, amely akkora veszteségeket szenvedett volna el, mint mi. Ezért példa sincs arra, hogy hogyan kell felállni egy ilyen vereséget követően, a hallgatás és elhallgattatás évtizedei után: ebben is a magunk útját kellett járnunk.
Ugyanakkor az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy az egységes magyar nemzet államhatárok feletti összetartozása a mában is valóság, a magyar nemzet önazonosságának alapja. Mert a magyarok ismét felismerték, kimondták és ma is megélik, hogy a nemzet nélkül nincs haza, a külhoni magyarság nélkül pedig nincs nemzet. Az elmúlt évek azt is megmutatták, hogy nemcsak arra vagyunk képesek, hogy újjáépítsük a magyarok közötti kapcsolatokat, hanem olyan tartalommal, egymásra figyeléssel, közös felelősséggel és cselekvéssel töltsük meg, amelyek a jövőt építik. – hangsúlyozta Varga Mihály.
Az ünnepi beszédet követően Kirchhof Gréta, az Árpád Gimnázium tanulója szavalta el Sajó Sándor: Magyar Ének 1919-ben című versét.
A megemlékezés végén Varga Mihály, valamint Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata nevében Bús Balázs polgármester, Kiss Anita jegyző, dr. Pappné dr. Nagy Judit és Puskás Péter alpolgármesterek helyeztek el koszorút az Országzászlónál.