Miénk itt a tér, a hang

Erős a hatás, az élmény. Középerkély legközepe. Talán innen nyújtja a legszebb látványt a Zeneakadémia nagyterme. S talán itt a legtökéletesebb a hangzás, nem tudom. Mindenesetre nagyon jól szól Anton Bruckner IV. (Romantikus) szimfóniája. Hallgatom az Óbudai Danubia Zenekar előadásában, és hálával gondolok vissza az elmúlt majdnem 25 évre, nézem a lelkes fiatal művészeket. A szimfónia költői programja mintha kicsit róluk is szólna. Első tétel: „hosszú, mély alvásból való ébredés”, majd a világ megélénkülése. Második tétel: ima, szerenád. A harmadik: vadászat. A negyedik: népünnepély. Nos, ezt játsszák a danubiások, itt vagyunk, megharcoltuk a méltó helyünket, ünnepelhetünk. Miénk itt a tér, miénk itt a hang.

Micsoda sikertörténet! Az együttest még Héja Domonkos alapította 1993-ban zeneakadémistákból Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar néven. Bár hamar felfigyeltek rájuk, azért az út a professzionális együttessé váláshoz nem volt sétagalopp. Óbuda segített, később példaértékűvé vált a kapcsolat, ahogy az önkormányzat egyre bátrabban az együttes mögé állt. Mára a 2007-ben kezdődött új korszak is történelem Ács Péter igazgatóval és Hámori Máté művészeti vezetővel, karmesterrel. Természetesnek vehető az évi száz fellépés, a negyvenezres közönség, hogy az együttesnek sikeres bérletsorozata van a Zeneakadémián és a BMC-ben, izgalmas, markáns arca, hogy korszerű teremben próbálhat, hogy névadó gazdája, Óbuda közel 150 millió forinttal támogatja évente. Természetesnek? Egyáltalán nem. A sikerért keményen meg kell dolgozni. A Danubia fiatal zenészei mindig is tudták ezt, akik a két évtized alatt persze nagy számban kicserélődtek. De most is érezhetően szívüket-lelküket beleadva muzsikálnak.

Hamar Zsolt, a március 30-i hangverseny vendégkarmestere, a „Danubia-időszámítás” szerint szintén a múló időt és a felfelé ívelő pályát példázza: a zenekar születése után két évvel diplomázott, és tűnt fel a Magyar Televízió karmesterversenyén – ma ő a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója. És ott van még Fenyő László, a Bruckner-szimfónia előtt felhangzott Dohnányi-csellóverseny (Konzertstück) szólistája is, aki 1998-ban nyerte meg a Magyar Rádió gordonkaversenyét, ma pedig Európa-szerte keresett művész, a karlsruhei zeneművészeti egyetem professzora. Rohan az idő, és fel tud emelni. A munkának, a kitartásnak és a tehetségnek együtt mindig van gyümölcse.

Európa – Kosztolányi versét Hernádi Judit szavalta el a koncert előtt, amely ugyancsak ezt a címet kapta. A Danubia – Hámori Máté – szeret filozofálni, elgondolkodtatni, mélyre ásni. Bármi történjék is, otthon vagyunk Európában, erről szólt ez a koncert: otthon volt itt a „kivetett” Bartók, a megbélyegzett Dohnányi és persze a sokak által lenézett és hite miatt elszigetelődött Bruckner is. Kicsit talán erőltetett ez így, de hát ez volt a cím, ez volt a műsor… „Bartók nem csupán Magyarországot siratta kényszerű száműzetésben, de az egész európai álmot” – írták a műsorfüzetben. Tudjuk, A csodálatos mandarin az 1926-os kölni bemutatón botrányt kavart. Percekig tartó pisszegés, fütyölés, dobogás, fújozás, majd ordítozás kísérte a premiert. Európa vak volt, és süket.

A Danubia a pantomim zenéjéből készült szvittel nyitotta a koncertjét. Erőteljes, lendületes, szuggesztív előadást hallhattunk, Hamar Zsolt remekül kézben tartotta az együttest. Utána fájdalmasan szépen szólt Dohnányi csellóversenye. Fenyő László gordonkahangja elképesztően telt, lágy és bársonyos (egy 1695-ös Goffriller-mesterhangszer „segíti”), amelyhez a Danubia képes volt kellően visszahúzódó, finom és puha kíséretet adni. Szólista és zenekar gyönyörű harmóniában tudtak együtt „énekelni” és „imádkozni”. A szünetet követően megszólaló Bruckner-szimfónia előadó és befogadó számára sem könnyű, hosszú és pontos játékot követel, így a kiváló produkcióban megint döntő szerepe volt a karmesternek. Érdemes kiemelni a fúvósókat, akik nemcsak a szimfóniában, hanem A csodálatos mandarinban is remekeltek.

A Bruckner-mű fináléja, mint említettem, nagy ünnepet idéz. S az ünnep idevaló. Hámori Máté zenekara minden figyelmet, dicséretet, támogatást megérdemel. Európát „meghódították” – legalábbis a Zeneakadémia pódiumán. De jaj! Olvasom a műsorfüzetet: a szimfónia vége „egyes elemzésekben végítélet!”. Meneküljünk Kosztolányihoz: „Európa, […] míg mások az éjbe kongatva temetnek, / harsány dithyrambbal én tereád víg, / jó reggelt köszöntök.”

(Európa – az Óbudai Danubia Zenekar hangversenye. Bartók: A csodálatos mandarin – szvit; Dohnányi: Konzertstück; Bruckner: IV. szimfónia. Karmester: Hamar Zsolt. Szólista: Fenyő László gordonkaművész. Zeneakadémia, 2017. március 30.)

A cikk nyomtatásban a Magyar Idők 2017. április 8-i számában jelent meg, szöveg: Devich Márton