Nem fogunk hallgatni
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija a holokauszt óbudai áldozataira emlékezve a hallgatásról és elhallgatásról fejtette ki gondolatait a Bécsi úti emlékkő előtt.
Tragikusnak és egyben szomorúan komikusnak is nevezte a zsidó gyökereihez visszatérő Szegedi Csanád esetét Köves Slomó. Mint fogalmazott, a közvélemény által megismert történetnek van egy hiányzó láncszeme, aki ennek a furcsa fordulatnak a valódi főszereplője. Ő pedig nem más, mint Klein Magdolna, az egykori Jobbik politikus nagymamája, az életét Miskolcon leélő zsidó asszony. 26 éves volt, amikor mindenétől megfosztva bevagonírozták és auschwitzi haláltáborba szállították.
Miután hazajött a száműzetésből, az ott átéltek feldolgozásának dilemmájával kellett megküzdenie, miként számos sorstársának is. Ő azt az utat választotta, hogy a lehető legmélyebb hallgatásba burkolózott. Még akkor is hallgatott, amikor látta, hogy unokája milyen útra tért.
Egy közelmúltban bemutatott dokumentumfilm tanúsága szerint Szegedi Csanád megkérdezte nagymamájától, hogy lánya, tehát az ő édesanyja tudta-e, hogy zsidó, mire a nagymama azt felelete, hogy nem kérdezte, nem beszéltek erről. Nem látta az auschwitzi szám tetoválást sem, mert hosszú ujjú inget hordott, mely eltakarta. Csanád kérdésére, hogy mit gondolt az ő jobbikos tevékenységéről, csak annyit felelt, nem örült és csak remélte, hogy nem kerül olyan messze… És akkor most mit kellene csinálni? A nagymama szerint csöndben kellene maradni.
Köves Slomó szerint, ha lehet valamit ma tenni a hetven évvel ezelőtti borzalmak valósága ellen, és azért, hogy a holokauszt emléke ne csak egy kiüresedett megemlékezés legyen, akkor meg kell fogadnunk mindannyiunknak, hogy nem fogunk hallgatni.
Az ünnepi gondolatok elhangzását követően Bús Balázs polgármester koszorút helyezett el az emlékmű előtt, majd a jelenlévők kavicsokat tettek rá kegyeletük jeleként.
