„Örökké szeretni foglak” – Beszélgetés az örökbefogadásról

Minden örökbefogadás történetében van legalább egy szomorú epizód: a gyermeké, aki nem nevelkedhet vér szerinti családjában. És olykor az örökbefogadó szülők maguk is veszteségek után érkeznek meg ide. Egymásra találásuk mégis életük legcsodálatosabb fordulópontja.

„Mert az örökbefogadás ajándék – ahogyan dr. Kiss László fogalmazott, és fel is idézte azt a bizonyos három évvel ezelőtti első pillanatot. – Amikor megláttuk, azonnal tudtuk, ő a mi kisfiunk!” Amikor a feleségével örökbe fogadták a ma már ötéves gyermeküket, tudatos döntések során voltak túl, de, mint mondja, „mindig nyitottak voltunk új nézőpontokat megismerni”. Akár a feltétel nélküli elfogadás lélektani magyarázatáról vagy éppen annak szinte megmagyarázhatatlan csodájáról volt szó, akár arról, nagyobbacska gyermeket várva is családdá válhatnak. Az örökbefogadást megelőző tanfolyamra Kiss László lehetőségként tekint, amelyet minden érintettnek ajánl: „Mi nagyon sokat kaptunk tőle.” Hiszen nem csupán új, addig ismeretlen szempontok kerülhetnek itt elő, de a találkozás a nagyon különböző élethelyzetekből, mégis azonos vágyakkal érkező párokkal szintén tartogathat útravalót. „Én mindenki történetében egy kicsit magamra ismertem.”

A szerda esti pódiumbeszélgetésnek – amelyet Bősz Anett országgyűlési képviselő kezdeményezett – csupán apropója volt az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamot érintő változás, hiszen a szülővé, családdá válás útján ez csak egyetlen megálló a többi között. Így érthető, hogy akár csak Kiss László, a másik két meghívott vendég, dr. Szél Bernadett és Hohn Krisztina országgyűlési képviselők örökbefogadásuk történetéből szintén sok más, szép epizódot osztottak meg a jelenlévőkkel.

„Örökké szeretni foglak.” Szél Bernadett így fogalmazta meg kisfiának, mit is jelent, hogy örökbe fogadta. Az ő történetük nagyon friss, hiszen februárban érkezett meg kisfiuk harmadik gyermekként a családba. „A karantént már együtt csináltuk végig. Így szintén kihívás volt, hogyan is magyarázzuk el egy kicsi gyermeknek, hogy járvány van, hogy vírusfertőzés fenyeget, és az örökbefogadás nem azt jelenti, hogy bezárnak minket, és jószerivel ki sem mozdulhatunk a lakásból. Egészen más oka van…”

Hohn Krisztina férjével, akivel immár öt esztendeje fogadták örökbe kisfiukat, gyakran mesélik el neki közös történetüket: „Egészen onnan, amikor megcsörrent a telefon, és megkaptuk a hírt róla, hogyan dobbant meg a mi szívünk…” Ők a felkészítő tanfolyamra úgy emlékeznek vissza, mint egy kapaszkodóra, amely segített olykor kiszállni, de legalábbis megpihenni az örökbefogadási folyamatot kísérő érzelmi hullámvasúton. „Ha rózsaszín felhőben vagy gomolygó, ködös gondolatokban van éppen megrekedve a leendő szülő, jól jöhet, ha abban a pillanatban valós információkkal támogatják, bárhonnan is érkezik ez a támogatás.”