Varga Mihály: a kitelepített svábok magukkal vitték magyarságukat
Megemlékezést tartott Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, Óbuda-Békásmegyer Német Nemzetiségi Önkormányzata és a Braunhaxler Egyesület a Németországba kitelepített civil németajkú lakosság tiszteletére.
Hazánk az egyetlen ország, amely – 2012 óta – gyásznapon emlékezik a németek kitelepítésére, amelyet a potsdami szerződés részeként, nemzetközi döntés kényszere alatt hajtott végre a háború utáni Magyarország. Az emlékezés napjának január 19-ét jelölték meg, mert 1946-ban ezen a napon kezdődött a magyarországi településeken élő német nemzetiségű magyar állampolgárok Németországba telepítése.
Varga Mihály emlékezésében kiemelte: a Németországba kitelepítettek halálukig kettős identitásúak maradtak, őrizték és ápolták kapcsolataikat Magyarországgal. Békásmegyerről 2281 embert, 575 családot telepítettek ki. „Nekik hazájuk volt Magyarország, a magyar nép része voltak”.
Kitelepülésükre a formális ok az volt, hogy az 1941-es országos népszámláláskor németnek, német ajkúnak vallották magukat. Összesen mintegy 16 millió ember volt kénytelen hazáját Keleten elhagyni, köztük mintegy 220 ezer Magyarországról kitelepített magyar-német volt.
„Ráadásul az itthon maradók zöme félelemben, a háborús bűnösség vádja alatt élt: elhagyták nyelvüket, féltek attól, hogy őket is kitelepítik. Nem beszéltek sem a családban németül, sem a falujukban, közösségeikben” – mondta Varga Mihály.
A török hódoltság idején elnéptelenedett Dunántúlra és a Duna mentére a 18. század elején a nagybirtokos főnemesek ezrével, tízezrével telepítettek be németeket. Svábföldön, a Duna menti Ulmban gyűjtötték össze és tették hajóra elsősorban a fiatal, katolikus házaspárokat. Magyar földön előre beosztottan szálltak ki a hajókból és kezdtek faluépítésbe. Rendszert és nyugalmat, németes erényeket hoztak a háborúkban megfáradt magyar földre. Portáik, falvaik hamarosan rendezettségről, gazdagságról árulkodtak. Mesterségek tucatjait művelték, rengeteget tanult tőlük a békességbe visszailleszkedő magyar nép. A bevándorló németek – azonosságukat, jobbára a nyelvüket is megőrizve – gyorsan beilleszkedtek a magyarországi életbe: jól érezték magukat új hazájukban. Az 1848-as magyar szabadságharcban három zászlóaljnyi német nyelvű katona küzdött a magyar oldalon.
A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a békásmegyeri Szent József-templom falán lévő emléktáblát. A megemlékezésen részt vett mások mellett Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere, Menczer Erzsébet, a SZORAKÉSZ elnöke, Neubrandt Istvánné, Óbuda-Békásmegyer Német Nemzetiségi Önkormányzata elnöke, valamint helyi politikai és civil szervezetek képviselői.
Fotók: MTI / Kovács Attila, Óbuda újság / Antal István